8. rész: Egy tökéletes nap.

A következő reggelen Zayn mellett ébredtem.
- Jó reggelt édesem! - mondta, majd megpuszilta fejemet.
- Neked is! - öleltem át szorosan.
Először Zayn ment be a fürdőbe. Már fél órája bent volt, mikor kiabálást hallottam. Odaosontam az ajtóhoz, és elkezdtem hallgatózni.
- Óóó, igen Zayn! Nagyon dögös vagy! - hallottam a fürdőszobából. - Igen, ez itt maga a tökéletesség - hallottam meg ismét Zayn hangját, mire halkan kuncogni kezdtem.
Hirtelen benyitottam. Zayn ott állt egy szál törülközőben, és nagyon megijedt, mikor betörtem. Óriási nevetésben törtem ki, majd odaléptem hozzá.
- Szeretlek Tarzan! - mondtam nevetve, majd beletúrtam a hajába, és megcsókoltam.
Mikor végzett, én mentem be. Felvettem egy amerikai zászlós topot, egy sötétkék farmersortot és egy vans cipőt.
- Zayn, megnézem Harryt. Majd találkozunk!
- Menj csak! - adott egy puszit ajkaimra.

Elindultam Harry szobája felé, és közben végig azon járt az eszem, hogy mégis mire véljem ezt a "teljesen beléd zúgtam" dolgot. Erőt vettem magamon és bekopogtam.
- Szia Elena! - zavarában beletúrt a hajába.
- Szia... Beszélhetnénk? - motyogtam.
- Persze, gyere be!
Leültünk az ágya szélére.
- Kiheverted a tegnapot, Harry? És.. tulajdonképpen azért is jöttem, hogy megbeszéljünk valamit, amit tegnap mondtál...
- Emlékszem mit mondtam. Elena, nem szeretném ha emiatt megromlana a barátságunk! És tulajdonképpen igaz, amit mondtam, de... - nem tudta befejezni a mondatot, mert belevágtam a szavába.
- Nem kell magyarázkodni! Tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna! - mosolyogtam rá. De közben belül mégsem akartam annyiban hagyni a dolgot. Éreztem hogy Harry nem egészen közömbös számomra.
Harry egy gyors bólintással válaszolt.
                            
                               *Harry szemszöge*

Én nem tudok úgy tenni mintha mi sem történt volna, Elena! Nem érted, hogy szeretlek? - gondoltam magamban, de lepleznem kellett érzéseimet. Szívem szerint abban a pillanatban megcsókoltam volna, de nem tehettem. Zayn a barátom. Nem, ez rossz kifejezés. A testvérem. És épp ezért nem vehettem el tőle Elenát. Pedig éreztem, hogy nem vagyok közömbös Elena számára.

                            *Elena szemszöge*

-De, Zayn ugye nem tud erről a dologról? - kérdeztem.
- Nyugodj meg, nem tud róla. És ha rajtam múlik, nem is fog! - válaszolta.
- Igen, szerintem is így lenne a legjobb. Mi lenne, ha a mai napot együtt töltenénk? Mint két barát, csak úgy lazán - mosolyogtam rá.
- Nagyon örülnék neki - viszonozta mosolyom Harry.

Lementünk a hallba, ahol  épp ott volt Zayn. Odamentem hozzá.
- Zayn, nem haragudnál meg, ha a mai napot Harry-vel tölteném?
- Dehogyis. Csak este 6-ra érjetek vissza! - mondta huncut mosollyal az arcán.
- Miben sántikálsz drágám? - kérdeztem kuncogva.
- Az maradjon meglepetés! - mondta, majd adott egy puszit a fejemre, és elment Louisékhoz.
Én és Harry elindultunk Barcelona belvárosába. Útközben megálltunk egy fagyizónál. Mindketten kértünk egy-egy gombócot, de az enyém úgy ahogy volt, mikor elkezdtem nyalni, lesett a földre.
- Istenem de béna vagyok - nevettem fel.
Harry odanyújtotta az övét. Elfogadtam egy mosoly kíséretében, kissé elpirulva.
Ezután elmentünk egy parkba, ahol volt egy nagy szökőkút. Mikor Harry elfordult, lefröcsköltem a haját.
- Nee, a hajam! Elena, te voltál? Na, ezt visszakapod! - mondta, majd eszeveszetten elkezdett fröcskölni.
- Ne, Harry! Áá, segítség! - kiabáltam, miközben körbe-körbe futottam a szökőkút körül. Minden ember minket nézett, de nem nagyon érdekelt. A végén már úgy megőrültünk, hogy belementünk a szökőkútba, és ott hülyéskedtünk. Egészen addig odabent tartózkodtunk, amíg néhány magas és kigyúrt fickó ki nem tessékelt minket onnan. Nevetve odarohantunk egy nagy füves területre, majd levetettük magunkat a fűbe.
- Eszméletlen jó fej vagy Harry! Ja és nem mellékesen eszméletlen őrült is! - borzoltam össze vizes haját.
- Akárcsak te, kedves Elena! - mondta nevetve.
Egy kis ideig ücsörögtünk ott szótlanul, egymást nézve. Lefeküdtünk a fűbe, és elkezdtük nézni a felhőket.
- Nézd, az ott olyan, mint egy elefánt! - mutattam az egyik felhőre.
- Tényleg! És látod, ami mellette van? Az meg olyan, mint Niall feje! - mutatott, rá, mire én felvont szemöldökkel rápillantottam.
- Szóval üres és minden a kaja körül forog benne? - kérdeztem nevetve.
- Hát, valahogy úgy - nevetett fel ő is.
Később egy sétálóutcában nézelődtünk, ahol az egyik kirakatban megláttam egy álomszép báli ruhát. Megálltam előtte, és elkezdtem csodálva bámulni.
- Nem szeretnéd felpróbálni? - szólalt meg mögöttem Harry.
Bólintottam, majd bementünk az üzletbe.
- Jó napot! Miben segíthetek? Csak nem Harry Styles-hoz van szerencsénk? - kérdezte az eladó.
- De, én vagyok az - mondta mosolyogva. - Felpróbálhatná a hölgy azt a ruhát? - mutatott a kirakatban lévő csodára.
- Persze, természetesen.
Bementem a próbafülkébe, és felvettem. Csodaszép volt, és még meglepően jól is állt.
- Nézzük! - mondta az eladó.
Kiléptem a gyönyörű ruhában, és mindenki csodálkozva nézett rám.
- Elena.. Egyszerűen gyönyörű vagy - mondta Harry.
- Köszönöm Harry! - motyogtam, majd elpirultam.
Levettem a ruhát, és intettem Harry-nek, hogy mehetünk.
Már későre járt, ezért elindultunk vissza a szállodába. Mikor megérkeztünk, elköszöntem Harry-től.
- Élveztem a mai napot! Köszönök mindent! A fagyit, a 'fürdőt', a felhő nézegetést és hogy felpróbálhattam azt a csodát! - mondtam neki mosolyogva.
- Inkább nekem lenne mit köszönnöm. Fantasztikus volt veled - mondta, majd megölelt, és mindketten elmentünk a szobánkhoz.
Mikor odaértem az enyém elé, egy papírt találtam az ajtómon.
' Kövesd a nyilakat ' - állt a papíron. Elkezdtem őket követni. A végén már a kertbe nyíló ajtóhoz értem. Kimentem, ahol megpillantottam egy gyönyörűen megterített asztalt, mellette pedig egy pokrócot leterítve a medenceparton. A fákon végigfuttatva pedig égők voltak, amik az egészet még hangulatosabbá tették.
És aztán... Megpillantottam Zaynt.
- Hát, ez volna az a bizonyos meglepetés! Kisasszony? - mondta, majd kihúzta az egyik széket.
- Zayn, ez gyönyörű! - néztem körbe, miután leültem.
- És ez még nem minden! - mosolygott rám - Vacsora is van. Én magam csináltam - húzta ki magát büszkén.
- Te? Hiszen te nem is tudsz főzni! - mondtam nevetve. - Vagy igen? Miket nem tudok rólad Zayn?
- Miattad ezt is megtanultam. Pedig még életemben nem csináltam semmit sem a konyhában. Illetve ha a teát annak vesszük - nevetett fel, melyre én egy mosollyal válaszoltam.
Először a levesből ettünk.
- Ez... Ez a kedvenc levesem! Honnan tudtad hogy a kínai édes-savanyú levest szeretem a legjobban? - kérdeztem meglepetten. Nagyon jól esett, hogy Zayn ennyire figyel rám.
- Titok - mondta huncut mosollyal az arcán.
Ezután jött a főétel, ami sült csirke volt.
- Hmm, Zayn ez isteni! - mondtam, miközben teli volt a szám, mire Zayn elkezdett nevetni.
- Örülök, hogy ízlik. És... Láss csodát! Jön a desszert. Egyszerű, de nagyon finom. Gyere, üljünk le a pokrócra!
Leültünk. Elővett egy tál epret, tejszínhabot és csokiöntetet.
- Tiéd az első falat! - mondtam, majd szájába adtam az epret. Így etettük egymást, amíg nagy bánatunkra, el nem fogyott.
Felállt, és udvariasan lehajolt.
- Szabad egy táncra, hölgyem? - kérdezte látszólag teljes komolysággal.
- Itt? De hát nincs is zene! - mondtam nevetve.
- Ki mondta, hogy nincs? - és egyszer csak megszólalt egy dal. Fogalmam sem volt, hogy honnan, de ez maradjon az ő titka.
Elkezdtünk táncolni.
- Hogy csinálod ezt? Hihetetlen vagy! - adtam neki egy csókot.
Egyszer csak elengedte derekamat, és a medence felé kezdett futni.
- Most meg mit csinálsz? - kérdeztem nevetve.
Levette pólóját, beleugrott a vízbe, és azt tettette, hogy menten megfullad.
- Segítség! El fogok süllyedni! - kiabálta.
- Megyek már! - levettem én is a felsőmet, ami alatt egy csillagos fürdőruha volt, és nevetve beleugrottam a vízbe.
Együtt úszkáltunk ott egy ideig, bár a medence nem volt túl mély. Odalépett hozzám.
- Szeretlek Elena! - suttogta. Átkarolt, majd hosszan megcsókolt.
- Én is téged! Nagyon! És nem akartam tönkretenni ezt a gyönyörű pillanatot, de nagyon fázom.. - mondtam.
- Semmi baj! Gyere, felmegyünk a szobába!
Kimentünk a medencéből, felvettem ruháimat a földről és elindultam az ajtó felé, mikor Zayn hirtelen hátulról felkapott az ölébe, és úgy vitt fel a szobáig. Az ajtó előtt letett, majd bementünk a szobába.
Gyorsan mindketten bementünk a fürdőszobába, megszárítottuk hajunkat, és bebújtunk az ágyba.
- Csodás este volt Zayn! - suttogtam, és odabújtam hozzá.
- Igen, életem eddigi legjobb estéje! - mondta, majd megpuszilta fejemet.
Elalvás előtt gyorsan írtam egy üzenetet Annie-nek.
" Holnap feltétlenül hívj fel! Rengeteg mesélni valóm van Annabell! "
Néhány perc múlva jött is a válasz:
" Reggel kilenckor hívlak, már megöl a kíváncsiság. Puszi. xx "

Még egyszer megpusziltam Zaynt, és már aludtam is.

7. rész: Szerelmi háromszög?!.

Reggel, mikor kinyitottam szemeimet, Zayn már nem feküdt ott mellettem. Gyorsan felkaptam a fejem, felültem, és a mellettem lévő párnán egy levelet találtam.
" Elena,
       Ma nagyon korán fel kellett kelnem, mert még rengeteget kell készülnünk a két koncert előtt, amiket itt tartunk. Sajnos ma nem lehetek veled, de legszívesebben az egész napot veled tölteném!. Légy jó, este találkozunk. Szeretlek!
                                        Zayn. "
A levél láttán halvány mosoly húzódott a számra.

Gyorsan összekészültem, felvettem egy kék magas derekú sortot egy fehér toppal, és egy fekete balerinacipővel. Úgy döntöttem, ezt a napot városnézéssel fogom tölteni. Megnéztem a Szent Család templomot, sok érdekes parkot, egyet még a tengerparton is sétáltam. Ránéztem az órámra, és már délután ötöt mutatott. Beültem egy Starbucksba, és megittam egy gyümölcsturmixot.
A nap kezdett lemenni, így úgy döntöttem, gyorsan megnézek még egy utcát, ahol sok szórakozóhely van. Kíváncsi voltam, milyen az esti élet Barcelonában. Bekukkantottam néhány helyre, és az egyikben ismerős hangra lettem figyelmes. Érdekelt honnan ismerős, ezért bementem.
- Bocsánat, kérem, elengednének? - tolakodtam a tömegben. Elég jó buli lehetett, mivel zsúfolásig teli volt.
Mikor a tömeg közepére értem, megláttam Harryt, aki láthatóan nem volt józan.
Odafurakodtam hozzá a tömegben.
- Harry! Te mit csinálsz itt? Te be vagy csípve? Azonnal el kell mennünk innen!
- De most miért Elena? Olyan j-jól érzem magam! - kiabálta Harry, de még a járása is bizonytalan volt.
- Ohh, de büdös vagy! Na gyere! - nagy nehezen kirángattam a tömegből, és elindultunk az utcán.
- Harry.. Szerinted mi történne, ha kiderülne, hogy Harry Styles, a One Direction legfiatalabb tagja, aki mellesleg még nincs is 18, amint Barcelonába ér, az első adandó alkalommal berúg?! - kérdeztem idegesen.
- Nyugi már Elena! Teljesen rendben van... M-minden - mondta, majd egyszer csak leült a földre egy házfalnak támaszkodva.
- Most meg mit csinálsz?!
Nem jött válasz, csak egy kába sóhaj.
- Na gyere, itt egy Mc'Donalds, beviszlek és veszek neked egy kávét, hátha javít valamit az állapotodon - mondtam, majd felsegítettem a földről.
Bevonszoltam az étterembe, bár eléggé megnéztek minket.
- Na jó, ülj le ide, és ne mozdulj amíg vissza nem jövök! Ja, és ha lehet meg se szólalj, mert messziről látszik, és öö érződik, hogy totál részeg vagy.
Gyorsan elmentem a pulthoz, vettem egy kávét, és siettem vissza Harry-hez.
- Ezt most idd meg! - mondtam neki.
- Rendben... Egyébként, Elena, én... Én sokat gondolkodtam.
- Igen? És miről gondolkodtál Harry?
- Hát hogy, én tétlenül nézem, ahogy az egyik legjobb barátom elsétál a lánnyal, akibe totálisan bele vagyok esve, és még csak nem is teszek semmit... Mert igen, Elena, én totálisan beléd vagyok esve - kortyolt egy nagyot az italába.
- Tessék? Ezt most komolyan mondod? Á, biztosan csak az ital beszél belőled... - az utolsó mondatot már nem hallotta, mert suttogva mondtam.
Hirtelen nem tudtam hová tenni amit mondott. Harry Styles szerelmes belém? És ezt egyáltalán komolyan gondolja?
- Oké, mindegy, nem kell válaszolnod, inkább siessünk vissza a szállodába, mielőtt valaki észrevesz... Bár kétlem, hogy itt senkinek sem tűntünk volna fel - mondtam, majd körbenéztem. Elég valószínű volt hogy sok embernek feltűnik, ha egy részeg tinisztár besétál egy Mc'Donalds-ba egy ismeretlen lánnyal.
Kivettem a táskámból egy nagy méretű kapucnis pulcsit, ami mindig nálam van.
- Ezt vedd fel, gyorsan! Még szerencséd, hogy ekkora táskát hordok, és ez mindig nálam van!
Harry felvette a pulcsit, és így szinte senkinek nem tűntünk fel.
Visszasiettünk a hotelbe, ahol már Liamék vártak minket.
- Hol voltatok? - kérdezte Liam.
- Hosszú. Vigyétek fel Harryt a szobájába. Menj kicsit közelebb hozzá, és érezni fogod, milyen állapotban van... - válaszoltam.
- Bűzlik az alkoholtól! Te jó ég Harry, mi a fenét csináltál? - kérdezte Louis.
Felvitték a szobájába, és én is elmentem a sajátomba.
Megfürödtem, majd gyorsan belebújtam a kedvenc pandás pólómba és egy csillagos pizsisortba. Kivettem egy nagy nutellát a minibárból, amit még én tettem oda reggel. Beültem a tévé elé, bekapcsoltam, és egyszer csak leragadtam egy dél-amerikai szappanoperánál. Fél órája néztem, mikor valaki kopogtatott. Odafutottam az ajtóhoz, kinyitottam, és Zayn állt előttem.
- Sajnálom hogy ma nem tudtam veled lenni! - nézett rám Zayn szomorúan.
- Semmi baj! A lényeg hogy most itt vagy! - mondtam, majd a nyakába ugrottam, és ő a levegőben megpörgetett.
- Hallottad mi történt Harryvel? - kérdeztem.
- Igen.. De majd holnap beszélünk vele.

Mindketten bebújtunk az ágyba.
- Ez meg mi? - kérdezte, majd felvonta szemöldökét.
- Meglepő, de egész érdekes. Igen, elég nyálas, de olyan izgalmas! Carlos most akarja megkérni Gabriela kezét! De ez még nem minden, mert Eva, aki két hónapja kómában volt, most tért magához, és még mit sem tud róla, hogy aki a balesete előtt eljegyezte, már mással akar összeházasodni! - mondtam nevetve.
- A te kedvedért még ezt is hajlandó vagyok végignézni! Mert... Mindennél jobban szeretlek Elena!
- Ezt tényleg, komolyan mondtad? - kérdeztem, majd örömömben majdnem elkezdtem sírni.
- Halálosan komolyan! - kacsintott rám.
Szorosan átöleltem, majd megcsókoltam.
- Én is mindennél jobban szeretlek téged! - suttogtam.

Zayn már rég aludt, mikor én még szüntelenül Harryn gondolkodtam.. Arra jutottam, hogy holnap megbeszélem ezt vele. Hiszen ki tudja, hogy komolyan gondolta-e.

6. rész: Barcelona.

Másnap reggel olyan boldogan keltem fel, mint még azelőtt soha. Kibújtam az ágyból, fogat mostam, felvettem egy lila-kék kockás inget farmersorttal és egy fekete bakanccsal. Kisminkeltem magam, felcopfoztam a hajam, majd lementem a szálloda kertjébe friss levegőt szívni.
Már néhány perce sétálgattam, mikor valaki hátulról betakarta a szemeimet.
- Meglepetés - rögtön felismertem ezt az angyali hangot. Ezer közül is felismerném.
- Szia! - mondtam neki mosolyogva, átöleltem, majd egy puszit adtam szájára.
- Hát, ma elutazunk...
- Igen, de Barcelona is biztos nagyon szép hely! És ott van a tengerpart. Hmm... Már érzem a nap melegét, és azt a jó hangulatot, ami ott lehet - mondtam.
- Hé te lány! Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - kérdezte Zayn. Most először mondta ki hogy szeret. És e mondat hallatán majdnem elájultam.
- Hát, most már igen - haraptam ajkamba - És remélem te meg tudod, hogy én meg téged szeretlek nagyon-nagyon! - bújtam hozzá, majd egy puszit nyomtam az orrára.
Hihetetlen boldogságot éreztem.

Este 6 körül elindultunk a repülővel Barcelonába.
- Már úgy várom Barcelonát! Végre valami igazán meleg hely. Na meg biztos jó csajok is lesznek ott! - mondta Niall huncut mosollyal az arcán.
- Niall neked kóros barátnőhiányod van! - mondtam, majd hátulról cseppet meglöktem a fejét, és összeborzoltam a haját.
- Az lehetséges. Folyton a csajokról beszél. Mióta is nem volt már barátnőd Niall? Egy éve? - kérdezte Harry. Élvezte, hogy szurkálódhat.
- Menjetek a fenébe! - kiabálta Niall, majd elfordult, és azt tettette, hogy megsértődött.
Mindenki elkezdett nevetni.
- Imádlak titeket fiúk! - mondtam, és rájuk mosolyogtam. - De különösen ezt a dögös szívtiprót itt mellettem - kacsintottam Zaynre.
Elmosolyodott, és válaszképpen kaptam egy csókot.
Az út nem tartott sokáig, de mivel már késő volt, elaludtam Zayn vállán.
Mikor megérkeztünk, nem akart felébreszteni, ezért kezében vitt a hotelig, felvitt a szobámba, és letett az ágyra. Mikor ki akart menni, utánaszóltam.
- Zayn, ugye tudod, hogy amióta leszállt a repülő nem alszom? - kérdeztem nevetve.
- Áhá, szóval cipeltetted magad? - kérdezte, és felhúzta szemöldökét.
Ajkamba haraptam, majd egy huncut mosollyal néztem rá. Néhány másodpercig Zayn csak állt az ajtó előtt, de egyszer csak elkezdett az ágy felé futni, rávetette magát, majd eszeveszetten elkezdett csikizni.
- Ne! Zayn, hagyd abba hallod? Áá, nem kapok levegőt! - kiabáltam, miközben sírva nevettem.
Néhány percig csikizett, aztán abbahagyta, és megcsókolt. Ismét elindult az ajtó felé.
- Szép álmokat hercegnő!
- Várj Zayn! Kérlek maradj itt velem!
- Tényleg ezt szeretnéd?
- Igen!
Visszajött, befeküdt mellém, mellkasára hajtottam fejem, és így aludtunk el.
Tévedtem, mikor azt mondtam, az a nap volt a legjobb, mikor összejöttünk. Nem, ez a nap még azt is százszorta felülmúlta.

5. rész: Szerelmespár.(L)

Kivánszorogtam az ágyamból, és az ajtó felé indultam.
- Jól van, jól van megyek már! Az ajtót azért nem kell betörni.
Mikor kinyitottam az ajtót, nagy meglepetésemre Louis állt előttem.
- Azonnal meséld el mi történt tegnap! Mindent tudni akarok! - mondta, majd leült az ágyamra.
- Louis, reggel fél hét van, szinte még alszom. Azt sem tudom miről beszélsz.
- Dehogynem. Tudod te azt kicsi lány! Zayn... Te... Tegnap... A koncert előtt...
- Ja, vagy úgy. Hát... Láttad mi történt, nem?
- Láttam, de attól még nem tudom a részleteket. És szeretném tudni!
Már kezdtem bele a mondandómba, mikor csörgött a telefonom. Láttam, hogy Annie hív.
- Szia Annie..
- Szia Elena! Felébresztettelek?
- Nem, képzeld el valaki megelőzött - mosolyogtam Louis felé.
- Nahát, kicsoda?
- Louis - mondtam kuncogva.
- Ó, add át Louisnak üdvözletem. Te komolyan megcsókoltad Zaynt? - kérdezte, de olyan hangerővel, hogy még Louis is hallotta, és elkezdett nevetni.
- Szóval te is ezért keresel. Tudod mit? Kihangosítom a telefont, hogy mindketten hallhassátok, amit akartok, rendben?
- Nagyszerű ötlet - mondták kórusban.
-  De ne már gyerekek! Nem történt semmi érdekes. Csak egy csók volt.. Illetve kettő... Mi olyan izgi ezen?
- Kettő? - kérdezték egyszerre ledöbbenve.
- Elena, egy csók még hagyján, de kettő az már jelent valamit! Lehet hogy a legjobb barátnőm járni fog Zayn-nel! Ezt nem hi-szem el - kiabált a telefonba.
- Annie, majd később beszélünk, most le kell tennem. Szia! - nevettem fel reakciója hallatán.
- Ne már lerázol? Na jó, csak vicceltem, menj nyugodtan! Szia! Majd hívjál - köszönt el és letette a telefont.
- Na jó Louis, megtudtad amit akartál?
- Meg. Tudod mit? Hagylak is tovább aludni - kacsintott rám.
- Na, ezek után garantáltan nem fogok tudni visszaaludni. Inkább lemegyek reggelizni.
- Én is oda tartok. Majd lent találkozunk! - köszönt el Louis.

Gyorsan felkaptam egy szürke 'I Love New York' feliratú kapucnis pulcsit és egy cicagatyát pink tornacipővel.
Lementem reggelizni, ahol már mind az öt fiú ott volt. Zayn-nel próbáltam kerülni a szemkontaktust, ezért inkább a lehető legmesszebb ültem le tőlük.
- Mi van Elenával? Miért nem ül le ide? - kérdezte Harry, aki még semmit sem tudott a csókos 'incidensről'.
- Hosszú... - mondta Zayn.
- Ráérek. Na meséljetek! - mondta Harry.
- Zayn megcsókolta Elenát - hadarta Niall.

                              *Harry szemszöge*

Mi? Zayn és Elena? De én... Én nagyon kedvelem Elenát. Kedvelem?! Ez nem kifejezés. Kezdek egyre jobban beleszeretni.
- Értem.. Zayn, menj oda hozzá! - mondtam neki, hogy úgy tűnjön, mintha örülnék a hírnek. De valójában belül fájt ez az egész.
- Hát rendben - fogta rövidre a választ Zayn, majd oda botorkált az asztalhoz, melynél Elena ült.

                               *Elena szemszöge*

- Hát, ööö, szia Elena! - lépett az asztalomhoz Zayn.
- Szia - mondtam neki halkan, lehajtott fejjel, miközben körmeimet birizgáltam.
- Arra gondoltam, hogy esetleg te meg én... Elmehetnénk sétálni a városba... Mit szólsz hozzá? - túrt bele hajába.
- Hmm, rendben. Akkor majd találkozunk.

Felrohantam a szobámba, gyorsan felraktam egy kis sminket magamra és leengedtem a hajam.
Mikor leértem, Zayn már ott várt rám.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze - mosolyogtam rá.
Elindultunk és sok nevezetességet megnéztünk Dublinban. Sok lány megállított út közben, és autogramot kért Zayn-től. Néhány lány még kicsit szúrós szemmel is nézett rám, amiért vele voltam. A városnézés közben sokat beszélgettünk. Sok mindent elmondtam neki az életemről. Azt is hogy mikor anya meghalt, milyen nehéz időszakon mentem keresztül. Meséltem neki Annie-ről is. Ő is sok mindent elmesélt magáról, hogy milyen nagy álma vált valóra, mikor bekerült az X-Factorba, és azt is, milyen jó barátokra talált a fiúk személyében. De azt is elmondta, neki is sokszor hiányzik az otthona, a családja, de hát ez a sztárság velejárója.
Már délután volt, mikor egy nagyon szép parkba értünk. Leültünk egy tóparti padra.
- Nagyon jól éreztem magam veled! - mondtam neki.
- Én is. Nagyon! - mosolygott rám.
- És... Ezután mi lesz?
- Te mit szeretnél? - kérdezte, majd összekulcsolta kezeinket.
Elpirultam. Zayn szavak nélkül is megértette mire gondolok. Közelebb hajolt hozzám. Már olyan közel volt, hogy leheletét arcomon éreztem. És akkor megcsókolt.
- Elena Smith, szeretnél a barátnőm lenni? - kérdezte, és rám mosolygott.
- Mindennél jobban! - mondtam, majd szorosan átöleltem.
Mikor a hotel felé tartottunk, még egyszer felültünk egy városnéző buszra.
Visszaértünk, elköszöntünk egymástól, utána pedig felrohantam a szobámba, és az első dolgom az volt, hogy megírjam Annie-nek a nagy hírt. ' Gigamegaultraszuper hírem van Annabell! Találd ki mi az! ' - küldtem el az üzenetet.
Két perc sem telt el, és már jött is a válasz. ' Csak nem az amire gondolok? Mert ha az amire gondolok, leesek a székről és elájuloooooooooook *O* '
' De bizony! Összejöttünk <3 '
' ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ' - jött a válasz.
Gyorsan átvettem a pizsamámat, és befeküdtem az ágyamba. Életem eddigi legszebb napját hagytam magam mögött.

4. rész: Csók.!?

Már két hete a fiúkkal tartottam a turnéjukon. A turné következő állomása Dublin volt. Egyre inkább úgy éreztem, hogy Zayn nem közömbös számomra. Ezen a napon bebizonyosodott, hogy az érzés kölcsönös. A koncert előtt felvettem egy szűkszárú farmert és egy rózsaszín DC-s pólót fekete tornacipővel.
- Másfél óra a kezdésig! Mindenki készüljön! - kiabálta a koncertszervező.
Intettem a fiúknak, hogy jöjjenek öltözni, de Liam és Niall még sehol sem voltak. Elsőként, ( mint mindig ) Louist öltöztettem fel.
- Hali hercegnő! - futott be az ajtón.
- Sziaa! Siess, nehogy késve kezdjétek el a koncertet. A szokásos öszzeállítás, csak kicsit feldobtam.
- Hát ez tök jó! Nagyon tetszik Elena - mondta mosolyogva.
- Örülök neki. Na gyorsan kapd fel!
- Köszi, már rohanok is és küldöm Liam-et és Niallt! Remélem már megérkeztek, mert az előbb még itt sem voltak.
- Rendben, de vigyázz, el ne ess ebben a nagy rohanásban - kiabáltam utána nevetve.
Liam és Niall is berohant az ajtón.
- Gyorsan Elena, hozd a ruhákat! Niall, mondtam hogy nem kellett volna bemennünk a Burger King-be! De nem, neked muszáj volt még oda is bemenni! - mondta Liam idegesen, mire én elkezdtem nevetni.
- Niall, nem rég ettél utoljára, és megjegyzem nem is keveset - mondtam neki, mire már Liam is nevetett.
- Jól van bocsi, de erőre van szükségem a koncert előtt.
- Na gyere te éhenkórász, felöltöztetlek - mondtam Niall-nek, és már sírva nevettem.
Gyorsan Liammel is végeztem.
Bejött Harry.
- Gyere Harry, nincs sok idő a kezdésig. És bocsi hogy ilyen soká tudtál csak jönni, de Liam-nek meg kellett állnia Niall-lel a Burger Kingben, mert erőre volt szüksége a koncert előtt.
Mindketten nevettünk.
Az ingje gallérját igazgattam, mikor kérdezett valamit.
- Egyébként, csak kiváncsiságból... Elena, neked van/volt otthon barátod?
- Nem. Már régóta nem. Csak egyszer volt, de az is már több mint egy éve - motyogtam. Ezzel a fiúval kapcsolatban nem sok jó emlékem volt...
- Értem. De izé, én tényleg csak úgy kérdeztem.. Szóval érted, öhm, semmi szándékom nincs... Na szóval érted - hadovált össze-vissza.
- Oké Harry, értem én - mondtam kuncogva.
Adott egy puszit arcomra, majd gyorsan kiviharzott az öltözőből. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért kérdezte meg. Miért érdekli Harryt hogy van-e barátom? Ráadásul annyira zavarban volt utána.. Illetve, természetes hogy érdeklődik, hiszen már barátok vagyunk, és ahogy Louis is mondta, jó hogyha a lehető legtöbb dolgot megtudjuk egymásról. De ez akkor is elgondolkodtatott.
Már csak Zayn volt hátra. Nem köszönt, csak bejött. Semmit sem szóltunk egymáshoz, csak odaléptem hozzá, ráadtam a dzsekit, amit kiválasztottam. Azután jött az öve. Átbujtattam, majd elkezdtem bekapcsolni. Már nagyon közel voltunk egymáshoz, mikor felnéztem rá. Egymás szemébe néztünk, majd egyre közeledtünk egymáshoz egészen addig, amíg szánk össze nem ért. Ez a csók egy percig tartott, de vége lett, mikor berontott Louis.
- Hűha, megzavartam valamit? - kérdezte Louis.
- Nem, semmit, már készen van. Siessetek. Sok szerencsét!
Kirohantak, de Zayn egyszer még hátranézett.
Még pár percig azt sem tudtam, mi történt velem, mert ez a csók olyan varázslatos volt.
Mikor hallottam, hogy a koncert elkezdődött, a színpad mögé sétáltam, és oldalról figyeltem a fiúkat.
Sokszor elmosolyodtam, olyan aranyosak voltak. Zayn egyszer csak észrevett, és azután sokszor rám nézett. Olyan különös csillogással a szemében. Olyan szerelmesen.
Vége lett a koncertnek, és visszamentünk a hotelbe. A többiek már mind felmentek a szobájukba, és már csak Zayn volt a hallban. A lift ajtaja már becsukódott volna, mikor valaki megállította. Nagy meglepetésemre Zayn szállt be a liftbe.
- Nézd Zayn, én nem tudom mi történt, de ha akarod, tehetünk úgy mintha meg sem történt volna! És én sajnálom tényleg, nem akartam hogy mindez megtörténjen. Vagyis ne értsd félre akartam, hát hogy ne akartam volna? De.. - össze-vissza beszéltem, mikor Zayn számra tette mutatóujját, jelezve hogy maradjak csendben.
- Shh. Értem én Elena. De én nem szeretnék úgy tenni, mintha meg sem történt volna! Mert jó volt - közelebb lépett hozzám, szemembe nézett, majd megcsókolt. Ismét. És ez megint nagyon jó volt. A lift felért az emeletre, ahol a szobám volt. Elengedett karjaiból, integettem neki, majd elindultam a szobám felé. Bementem, ledőltem az ágyra és csak arra tudtam gondolni, milyen jó volt mindkét csók. Gyorsan írtam egy sms-t Annie-nek, hiszen ezt el kellett újságolnom neki.
" Nem hiszed el mi történt!!! ZAYN MEGCSÓKOLT! A többit majd részletesen elmesélem, ha felhívsz. Puszi.xx " - elküldtem.
Alig aludtam valamit az éjjel, mert csak Zayn-re tudtam gondolni. Sok-sok óra forgolódás után sikeresen elaludtam, de fél órával később fel is ébredtem, mert valaki hevesen kopogtatott az ajtómon...

3. rész: Az első együtt töltött nap.

Az első estém nagyon jól telt a  fiúkkal.  Már akkor olyan érzésem támadt, mintha ezer éve ismerném őket.

Másnap reggel felkeltem, bementem a fürdőszobába, felvettem egy farmer miniszoknyát fekete bakanccsal, és egy AC/DC-s fekete félvállas pólóval. Rendbe tettem magam, majd lementem az étterembe reggelizni. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy csörög a telefonom.
' Annie hív ' - láttam a képernyőn, majd felvettem a telefont.
- Te tegnap este komolyan találkoztál a One Direction-nel?! - ordított bele a telefonba, mire elnevettem magam.
- Anniee, megsüketülök! - mondtam nevetve. - Igen, találkoztam velük, és megmondtam Liam-nek, hogy ő a kedvenced. Azt mondta, szívesen megismerne téged!
Annie még nagyobbat sikított e mondat hallatán.
- LIAM PAYNE TUDJA KI VAGYOOOK!
- Igen, tudja!
Már mindketten kacagtunk.
- Annie, most le kell tennem. Sietnem kell a mai ruhapróbára.
- Menj te kis mázlista. El sem hiszem, Liam tudja a neveem - még mindig teljesen fel volt pörögve.
- Na szia te kis bolond! - mondtam.
- Szia Elena - köszönt el.

Megreggeliztem, majd rohantam a ruhapróbára. Mikor bementem, ott volt az összes fiú, és szokásukhoz híven, természetesen hülyéskedtek.
- Ó, nézzétek csak ki van itt! - mondta Louis.
- Sziasztok!
- Szia Elena! - mondták kórusban.
- Nos, mit szeretnétek felvenni a mai interjúra? Illetve, igazából én már mindegyikőtöknek összeállítottam, hogy mit vegyen fel, de ha van más ötletetek, nyugodtan szóljatok!
- Nézzük mit hoztál! - mondta Harry, majd édesen rám mosolygott.
Megmutattam nekik az összeállításokat, és nagyon tetszett nekik. Így hát mindegyik fiúval külön-külön felpróbáltattam a ruhákat. Először Louis maradt bent a teremben.
- Mesélj magadról, Elena!
- Mit szeretnél tudni kedves Louis? - kérdeztem tőle nevetve.
- Mindent. Végülis, mostantól jó néhány hónapig együtt leszünk, így jó lenne, ha közelebbről is megismernénk egymást.
- Hát jó... Nagy One Direction rajongó vagyok, de azt hiszem ezt mondanom sem kell. A legjobb barátnőmet Annie Cole-nak hívják, és ma, mikor megtudta, hogy már találkoztam veletek, úgy beleordított a telefonba, hogy azt hittem mentem megsüketülök! Főleg mikor megtudta, hogy Liam, aki a legnagyobb kedvence, szívesen megismerné - mondtam, mire kitört belőlem a nevetés.
- Á, tehát nem én vagyok a kedvence. Értem... - nézett világfájdalmas arccal. - Nem, viccet félretéve mi abból sosem csináltunk problémát, hogy melyik rajongónk kit szeret a legjobban. Ó, és Elena! Ha már itt tartunk, neked melyikünk 'jön be' a legjobban? - kérdezte sejtelmes mosollyal, és elkezdte húzogatni a szemöldökét.
- Hát, ami azt illeti - kezdtem elpirulni - nekem mindig is Harry tetszett a legjobban. De, ott van Zayn is... Közülük mindig nehezen döntöttem.
- Hát ez nem igaz, neked sem én? - kérdezte, majd elkezdett szipogni.
- Na igen, azt azért hozzátenném, hogy ti így együtt vagytok a tökéletes csapat. Kiegészítitek egymást.
- Ez kedves - mosolygott rám. - Akkor folytassuk az "ismerkedést". Kutya?
- Csak volt...
- Macska?
- Nincs. De mire jó ez? - kérdeztem nevetve.
- Testvérek?
- Nincsenek.
- Értem... Szóval a legfontosabb dolgokat már tudom rólad - nevetett fel ő is.
Felpróbálta a ruhát, (és nem meglepően) nagyon jól állt neki.
Liam volt a következő. Ő tényleg olyan érzékeny fiú, de nagyon kedves. Azt mondta, szívesen körbevezet a városban, ha gondolom.
Niall-lel is felpróbáltattam a szettet, és vele rengeteget nevettünk. Észrevettük, hogy van egy közös tulajdonságunk: Mindketten imádunk enni.
Azután bejött Harry.
- Szia királylány! - köszönt édes mosollyal, mire elpirultam.
- Szia! Jó lesz ez a összeállítás?
- Tökéletes. Ez olyan... Olyan Harry Styles-os.
- Olyan szexi, tökéletes, elbűvölő  Harry Styles-os - gondoltam magamban.
Vele is nagyon jót beszélgettem, bár előtte picit szégyenlős is voltam.
Azután bejött Zayn. Nem mondott semmit, csak besétált. Jeleztem neki a kezemmel, hogy jöjjön közelebb.
- Ez így jó lesz? - magam sem értettem miért, de remegett a hangom.
- Igen - mondta, majd egymás szemébe néztünk. Azok a szemek... Gyönyörű, barna szemek hosszú szempillákkal.
Készen voltunk a próbával, és az esti interjújukon már azokban a ruhákban szerepeltek.

Az este hátralévő részében csak Zayn-re tudtam gondolni. Olyan furcsa érzésem volt, amilyen még soha. De hát, lehetetlen, hogy valakibe ilyen gyorsan beleszeress. Ráadásul Ő Zayn Malik, a világhírű One Direction egyik tagja... Én meg csak egy lány, akinek hatalmas szerencséje van.

2. rész: A találkozás.

El sem hittem, hogy ez az egész velem történik meg. Az igazgatónő még azt is hozzátette, hogyha a One Direction egy másik országban koncertezik, oda természetesen én is velük tartok. Mindenkinek elújságoltam a nagy hírt.

Néhány nap múlva már azon kaptam magam, hogy indulnom kell Londonba. Felvettem egy bő barna tunikát narancsszínű harisnyával és egy barna bakanccsal.
- Apu, biztosan ne maradjak inkább itthon? Igen, ez óriási lehetőség és valójában ez a legnagyobb álmom, de nem hagyhatok csak úgy mindent itt hirtelen. Te is olyan egyedül lennél, Annie pedig a legjobb barátnőm, rossz lenne neki nélkülem... - Mindezeket valójában apukám miatt mondtam.
- Elena, ezt most hagyd abba jó? Mi jól megleszünk. Én is és Annie is! Egy ilyen nagy lehetőséget eszedbe se jusson nem kihasználni! Szeretlek kicsim. És hidd el, ez a legjobb dolog, ami történhetett veled.
- Én is téged apa! - öleltem át szorosan, majd szememből kicsordult egy könnycsepp. Magam sem tudtam hogy az örömtől, amiért velük lehetek majd, vagy a bánattól, amiért itt kell hagynom a családom, méghozzá nem is kis időre.
- Ne aggódj miattunk, itt minden rendben lesz!

Néhány óra múlva apa és Annie kikísért a repülőtérre. Mikor felszállt a repülő, még egyszer utoljára láttam apáékat integetni. -Néhány óra, és találkozom a One Directionnel - gondoltam magamban.
Hihetetlen mindaz, ami most velem történik. Bekapcsoltam a One Direction CD-t, és egészen landolásig azt hallgattam.

A repülőgép földet ért. Egyre hevesebben kezdett verni a szívem. Nemsokára találkozom velük.
A repülőtéren kezdtem megijedni, mert nem tudtam kit kell most keresnem, de hamar megnyugodtam, mikor megláttam néhány embert egy óriási táblával a kezében, "Welcome to London Elena" felirattal.
- Szia! Bizonyára te vagy Elena.
- Igen, én vagyok. Üdvözlöm önöket! - köszöntem.
- Mi mind a One Directionnel dolgozunk, és mi viszünk el a hotelbe, ahol most aludni fogsz néhány napig, amíg a turnéjuk ismét el nem kezdődik.
- Ó, tehát Londonban csak pár napot leszünk? - kérdeztem.
- Igen, de a többit majd később, részletesen! Most pedig szállj be az autóba, elviszünk a hotelbe.

Akik fogadtak, mind nagyon kedvesek voltak. 20 perc utazás után megérkeztünk egy meseszép szállodába. Felkísértek a szobába és egy kicsit körbevezettek. Azt mondták, várjak a kávézóban, hamarosan ideérnek a fiúk is.
Már fél órája ültem ott, remegő lábakkal. Azon gondolkodtam, mit mondjak majd egyáltalán. Abban reménykedtem, hogy nem ájulok majd el. Nem akartam őrült rajongó módjára viselkedni, hiszen azzal csak elriasztanám őket. Bár én sosem voltam az a típus, de ők bármit képesek kihozni belőlem.  Kis várakozás után a bejárat felől ismerős hangokra lettem figyelmes. Hátrafordultam, és ott álltak előttem a fiúk teljes életnagyságban. Abban a pillanatban mintha a szívem kihagyott volna egy ütemet. 
- Szia, biztos te vagy Elena Smith! Az új öltöztetőnk, igaz? - mondta angyali mosollyal az arcán Louis. - Én Louis vagyok.
- Én volnék az. És igen, tudom ki vagy! - mondtam nevetve.
Louis odalökte Harryt, erre felnevetett, majd felém nyújtotta a kezét.
- Örvendek! - mondta Harry.
- Én is neked! - Én is neked?! Jobb nem jutott volna eszembe? Ez nem kifejezés. Ó, Harry... Olyan volt mint egy álom. A gyönyörű szemei, a haja... Ő maga, a teljes egésze. Hirtelen visszacsöppentem a valóságba, mikor Niall felém lépett és kezét  nyújtotta nekem.
- Üdvözlöm kisasszony - mondta előkelő hangon, majd meghajolt.
- Szia Niall! Örülök, hogy megismerhetlek! - mondtam neki nevetve. Niall tényleg vicces jelenség.  
- Szia, Liam vagyok! - Liam igazán kedves volt, még meg is ölelt.
Mosolyogtam és visszaöleltem.
És ekkor jött Ő. 
- Szia Elena, Zayn vagyok! - mondta azzal a lehengerlő, rosszfiús mosollyal az arcán. Hirtelen megcsapott az illata, ami olyan hihetetlenül jó volt. Semmi eddigihez sem fogható.
- Örülök, hogy megismerhetlek! - mondtam neki én is mosolyogva.
A bemutatkozás után elkezdtünk beszélgetni, és az este további része a fiúkkal nagyon jól telt.
Pontosan olyanok voltak, amilyennek elképzeltem őket. Fantasztikusak.

1. rész: A nagy lehetőség.

Érezted már azt, hogy az életednek nincs értelme? Hogy nem vagy elég jó? Vagy csak egyszerűen azt, hogy semmi nem akar összejönni? Hogy van egy álmod, de olyan távolinak és lehetetlennek tűnik, hogy azt hiszed sosem fog valóra válni? Elena Smith vagyok, egy teljesen átlagos lány, aki már a fentiek közül mindet érezte. Az én történetem koránt sem átlagos, melyben bebizonyosodik, hogy bármekkora álmod van, és bármennyi próba elé állít az élet, sosem szabad feladni.

Egy átlagos reggelnek tűnt.
- Elena! Kicsim, kelj fel, el fogsz késni az iskolából!
- Kérlek apa, csak öt percet... Még öt percet hagy aludhassak! - mondtam fáradtan, majd fejemre húztam a takarómat.
Néhány perc múlva már tényleg fel kellett kelnem, bár ez iszonyúan nehezemre esett. Elindultam a fürdőszobába, majd felvettem egy virágmintás egybe ruhát, mogyoróbarna hajam pedig kivasaltam. Lesétáltam a lépcsőn, ahol apa várt friss reggelivel. Igen, apukám remek szakács. Amikor meghalt anyukám, öt éve, apának meg kellett tanulnia vezetni a háztartást. Persze így már semmi nem volt olyan mint régen... Hiányzott egy darab belőlem, amit soha senki sem lesz képes pótolni. A tökéletes család fogalma a miénkre egyáltalán nem volt igaz.. De igyekeztem mindig erős maradni annak ellenére, hogy a családunk teljesen szét van hullva. Már amennyi megmaradt belőle...
- Most már menj kislányom, nehogy elkéss - adott egy gyors puszit arcomra.
Elköszöntem apától, majd kiléptem az ajtón, és elindultam az iskola felé. Betettem fülembe a fülhallgatót, és elkezdtem hallgatni a One Direction One Thing című számát. Köztudott rólam, hogy én vagyok Anglia legnagyobb One Direction rajongója. Minden álmom volt, hogy valaha legalább egy koncertjükre elmehessek. Tudni kell még azt, hogy művészeti iskolába járok, ahol divattervezőnek tanulok.
Mikor beértem az iskola kapuján, a portán legjobb barátnőm fogadott, Annie Cole, aki szintén nagy One Direction rajongó.
- Szia Elenaaa! - ugrott a nyakamba, majd felnevettem.
- Így hiányoztam? De hát tegnap láttál utoljára - mondtam nevetve.
- Igen, ennyire! Képzeld, a One Direction turnéjának végre vége lesz! És újra Londonban lesznek, néhány napon belül! - Anniet már az a tudat is megnyugtatta, hogy legalább egy országban vagyunk velük.
- Huu ez fantasztikus. Most már legalább nem ezer, vagy több, hanem csak talán ötszáz kilométerre vagyunk tőlük. Nagyszerű. Jobban örülnék, ha mondjuk ide jönnének koncertezni - mormoltam. Néha tényleg úgy éreztem, hogy talán soha nem láthatom őket. Őket, akikért annyira oda vagyok, akikre annyira felnézek.
- Na gyere te kis ünneprontó, nehogy elkéssünk!- mondta nevetve, majd magával húzott a termünk felé.
Az órán ültünk, mikor a tanárnőnk kihívott a teremből. Annievel sejtelmesen, kissé ijedten egymásra néztünk.
- Elena, kérlek gyere velem az igazgatónőhöz.
Kezdtem megijedni. Most kirúgnak, vagy mi?!
Mikor beléptem az ajtón, szinte az egész tanári kar odabent volt. Húha, vajon mit követtem el?!
- Smith kisasszony, jó hírünk van számára!
Ennél a mondatnál már cseppet megnyugodtam.
- Nos... Elena, maga fantasztikus lehetőséget kap! Elutazhat Londonba néhány hónapra, és mivel tudjuk mennyire szereti azokat a kis éneklő fiúcskákat az X-Factorból, úgy döntöttünk maga lesz a One Direction stylistja! Próbálja ki magát!
A mi iskolánk nevezhető egy elég elit iskolának. Nem kerülhet be akárki, csak nagyon tehetséges és többnyire tehetős gyerekek. Én csupán a véletlennek és a hatalmas rajzi tehetségemnek köszönhetem, hogy ebben az iskolában tanulok. Na meg persze a jó tanulmányi eredményeimnek. És mivel ez az iskola elit, így teli van pénzzel. De hogy valami jóra is fordítsák a pénzt, ne csak a tanárok és az iskolában dolgozók dőzsölésére, így minden évben kiválasztanak egy tanulót, aki valami fantasztikus lehetőséget kap. Amolyan ösztöndíjféleséget. De legmerészebb álmaimban sem számítottam volna rá, hogy én leszek az az egy, aki élhet ezzel a remek lehetőséggel. Pláne nem egy ilyen elképesztően hihetetlen lehetőséggel.
Hirtelen teljesen megállt körülöttem a világ. Hogy én? A One Direction stylistja? Ez most valami vicc? Úgy éreztem, én vagyok a világ legszerencsésebb embere.