28. rész: L.A.♥

 Másnap reggel ráeszméltem, hogy indulunk Los Angelesbe. Annyira hihetetlennek, de közben fantasztikusnak tűnt hogy elmehetek Amerikába, méghozzá nem is akárkikkel, hanem velük, akiket a legjobban szeretek.


Harry nem volt mellettem, csak hagyott egy üzenetet maga után, miszerint sietnie kellett a cuccaiért, és majd a repülőtéren találkozunk.
Szekrényemből kiválasztottam egy bő fehér pólót és egy fekete farmert, felvettem őket, hajamat pedig kiengedve hagytam. Mindennapos összeállításomból sohasem maradhatott ki a Harrytől kapott nyakláncom. Ha kételkedni kezdtem, ez mindig arra emlékeztetett, hogy nincs rá okom.
Összekészítettem a cuccaimat, és közben a bőröndből kihullott az a levél, amelyet még apa adott nekem. Felvettem a földről, majd megnéztem a borítékot. Gyönyörű betűkkel rá volt írva, hogy "Elenának". Ezt az írást ezer közül is felismerném. Csakis anya írhatta. Már majdnem kinyitottam és elkezdtem olvasni, de hirtelen rápillantottam az órára, és kiderült hogy már csak egy órám van arra hogy kiérjek a repülőtérre. Így a levél olvasását most is elhalasztottam.
Lesiettem a ház elé, majd taxit fogtam. Mikor megérkeztem, azonnal megláttam Niallt, aki természetesen egy büfénél állt, és kaját rendelt. Odasétáltam hozzá.
- Annyira tudtam hogy téged valahol erre felé kell keresselek - nevettem fel háta mögött.
- Ha-ha - fordult hátra. - Te nem kérsz valamit?
- Hmm, ha már itt vagyunk, nekem is vehetnél egy szendvicset - mondtam nevetve.
Niall-lel szépen lassan elmajszolgattuk szendvicseinket, majd elindultunk a többiekhez. Amint odaértünk, szívem szerint azonnal visszafordultam volna.
- Á, hogy is gondolhattam volna hogy ez a drága Cat nem tolja ide a méretes popóját... - mormoltam Niallnek. - De, Niall, mondd hogy csak elbúcsúzni jött, és nem megy Amerikába?! - fordultam felé, és könyörögve néztem rá.
- Nyugi te kis méregzsák, Cat csak elbúcsúzik - borzolta össze hajam Niall.
- Sziasztok! - dünnyögtem unottan.
- Valakinek elég rossz napja van ma... - nézett rám Zayn.
- Megtartanád magadnak a csípős megjegyzéseidet? - válaszoltam.
- Szia Elena! - integetett Cat.
Elhadartam egy halk sziát, majd odamentem Harryhez. Nem hittem hogy Catnél jöhet rosszabb, de tévedtem. Harry háta mögül egyszer csak előlépett egy világosbarna hajú, kék szemű lány, hatalmas vigyorral az arcán. Mi a...?
- Ó Harry, szóval ő az. Én még be sem mutatkoztam. Lisa Turner vagyok - nyújtotta felém kezét a lány.
- Öhm, örvendek... Izé, én Elena vagyok. Elena Smith - válaszoltam zavartan.
- Elena, ő Lisa. Egy régi jó barátom - mondta Harry, majd átdobta karját vállamon, és adott egy apró csókot ajkaimra.
- Igen, és én már most érzem, hogy nagyon jó barátnők leszünk! - Lisa odalépett hozzám, majd szorosan átölelt.
Tettetett mosollyal bólogattam, de legbelül kimondhatatlanul ideges voltam. Szerintem mindenki ismeri ezt a régi barát dumát... És ez valószínűleg azt takarja, hogy régebben több is volt köztük barátságnál. Vagy ki tudja hogy csak régebben-e... Talán még most is. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon miért kell valamivel mindig próbára tenni a kapcsolatom Harryvel. Hogy bebizonyíthassuk azt, hogy képesek vagyunk mindent átvészelni?
Kiderült, hogy néhány napig Lisa társaságát élvezhetjük Los Angelesben, mondván hogy így jött ki a lépés, mivel a rokonai Los Angeles közelében élnek.
Amint felszállt a repülő, Harry lehuppant az első helyre. Le akartam ülni mellé, de hirtelen Lisa mögöttem termett, és azzal a lendülettel leült Harry mellé.
- Remek.. Akkor én leülök Liam mellé - néztem rájuk ismét tettetett mosollyal, mire ők válaszgyanánt csak egyetértően bólogattak. Hát ez azért több a soknál...
Szótlanul leültem Liam mellé, majd odafordultam hozzá.
- Liam, te ismered ezt a Lisát? - kérdeztem.
- Hát, Hazza már mesélt róla néhányszor...
- Mesélt?! És... Mikor? És mit? - kérdeztem kíváncsian. Egyre jobban kezdett érdekelni, hogy ki is ez a lány, és milyen szálak fűzik Harryhez.
- Valójában ők már kiskoruk óta ismerik egymást. Mindketten Holmes Chapelben éltek, egy oviba és iskolába is jártak. Gyakorlatilag az egész gyerekkorukat együtt töltötték. Aztán tizennégy évesen rádöbbentek, hogy a kapcsolatuk több mint barátság... De az X-Factor kezdetekor szakítottak, azzal az indokkal, hogy Harrynek úgy sem lesz ideje egy komoly kapcsolatra.
- Tudtam. Annyira tudtam hogy nem csak barátok voltak. Ez a tipikus sablonszöveg... Csak egy régi barát - meredtem magam elé. Liam nem szólt semmit, csak megsimogatta vállamat.
Természetesen Liam mellett sem unatkoztam, de ötpercenként arra lettem figyelmes, hogy Harry és Lisa felnevetnek valamin. Ki sem tudom mondani, mennyire irritálóak voltak. És hogy ne lettem volna féltékeny? Lisa odaül a barátom mellé, aki nem mellékesen a volt barátnője, és ezek után még van képük nyáladzani a szemem láttára? Úgy érzem ez elég indokot adott a féltékenységre és az idegességre.
- Á! Ne már Liz! Ez csikiz! Liz, hagyd abba, hallod? - kiabált Harry, mikor Lisa éppen elkezdte eszeveszetten csikizni.
- Liz?! - kérdeztem fejhangon. Szóval beceneve is van?
- Mi az? Szerintem aranyosak - válaszolta Liam.
- Liam! - ütöttem meg mellkasát nagy erővel.
- Jól van na - kuncogott.
Az út hátralévő részében hol Harry és Lisa "baráti" hülyüléseit, hol pedig Niall csámcsogását hallgattam. De őszintén szólva az utóbbi sokkal elviselhetőbb volt.
Az út hosszú volt, így elaludtam...


Mikor felébredtem, fejem Liam vállán pihent. Ő is elaludt, ezért nem akartam felkelteni. Óvatosan felemeltem fejem. Körbenéztem és rajtam kívül szinte mindenki aludt, amit nem is csodáltam, mert már nagyon régóta utaztunk. Néhány perccel később azonban egy női hang szólalt meg.

"Kedves utasaink! Kérjük kapcsolják be biztonsági öveiket, a gép hamarosan landolni fog. Köszönjük hogy a mi légi társaságunkat választották, további jó utat!"

Erre mindenki  felébredt, és izgatottan várták az érkezést. Mikor leszálltunk a gépről, Niall előrerohant és elkiáltotta magát.
- Los Angeles embereek! Los Angeles - tárta ki karjait.
Elmosolyodtam, és csodálkozva néztem hogy már a repülőtéren is milyen nagy nyüzsgés van.
Elindultunk a hotel felé, és a szám szinte végig tátva maradt. Londonban is mindig történik valami, de Los Angelesben mintha sosem állna meg az élet... Egyszerűen fantasztikus.
A hotel is bámulatos volt. Még sosem voltam ilyen gyönyörű szállodában. Szerencsére itt Lisa nem akart közém és Harry közé furakodni, ezért én voltam vele egy szobában. De mivel láttam, hogy milyen jól elvannak, én pedig egy kis magányra vágytam, úgy döntöttem hogy sétálok egyet a tengerparton. Élveztem hogy itt most is remek az idő. A napfény lágyan simogatta arcomat, minden tökéletesnek tűnt, de egyszer csak valami erős koppanást éreztem fejemen. Annyira azért nem volt vészes, de fájt. Elnéztem abba az irányba, ahonnan mint kiderült, a labda eltalálta fejem, és megláttam egy felém futó fiút, de nem is akármilyet. Izmos felsőtestéről csak a vakítóan fehér mosolya vonta el jobban a tekintetem.
- Jaj, annyira sajnálom! Ne haragudj! Nagyon fájt? - kérdezte aggódva.
- Ne aggódj, nem komoly - mosolyogtam rá. - Tényleg, semmi baj - mondtam, majd lehajoltam a labdáért, és kezébe adtam.
- Akkor jó. Egyébként Lucas vagyok - mutatkozott be.
- Elena - ráztam meg kezét mosolyogva.
- És mi járatban errefelé? - kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
- Hát, elég hosszú. Igazából elkísértem valakit.
- Ó, szóval akkor neked L.A. újdonság, igaz? - kérdezte.
- Egyszerűen fantasztikus hely - néztem ismét körbe.
Néhány perce beszélgettem a kedves fiúval, mikor messziről ismerős arcra lettem figyelmes. Göndör fürtjeivel hevesen játszott a szél, zöld szemei pedig messziről is csillogtak. Harry.
Hajtincseimet eltűrtem arcomból, és Harryre pillantottam.
- Elena, mindenhol kerestelek! - ölelt át szorosan. - És ő ki? - pillantott felvont szemöldökkel Lucasra.
- Ő Lucas - mosolyodtam el.
Harry lenéző és féltékeny pillantást vetett rá, majd felém fordult.
- Ismered őt valahonnan?
Válaszként csak megráztam fejem.
- Nekem most mennem kell - mondtam Lucasnak. - Remélem látlak még - öleltem át.
- Én is remélem királylány - adott egy puszit arcomra.
Szemem sarkából láttam hogy Harry ökölbe szorítja kezeit és idegesen figyel minket. Miután Lucas megpuszilt, Harry féltékenységében, se szó se beszéd, behúzott egyet Lucasnak. Elképedve bámultam a jelenetet, de tudtam hogy Harry sem ússza meg. Nem akartam hogy ismét verekedésbe keveredjen, ezért közéjük álltam.
- Kérlek hagyjátok abba! - mondtam kissé felemelt hangon.
- Én... Szerintem most inkább elmegyek - túrt hajába Lucas. - Nagyon örültem.
- Remek.. - fordultam Harry felé. - Gratulálok, sikerült elüldöznöd. Elárulnád hogy mégis mi volt ez? - kérdeztem.
- Sajnálom, én... Én nem is tudom.
Láttam hogy ismét vérzik az orra, és felsóhajtottam.
- Harry Styles, nálad lassan már mindennapossá válik a verekedés - nevettem fel halkan. - Na gyere - kaptam el kezeit.
Visszamentünk a hotelbe, és ismét kezelésbe vettem.
- Olyan déjá vu érzésem van. Tegnap ugyanígy ápolgattalak - nevettem fel.
Kissé elmosolyodott, majd megcsókolt.
- Szeretlek! - suttogta arcomba.
- Én is téged! - válaszoltam, majd kicsit távolabb húzódtam tőle. - De mi volt ez az egész Lucas-szal? Ő csak szóba elegyedett velem.
- Tudod, én csak félek.
- De mitől? - kérdeztem.
- Hogy elveszítelek. Minden egyes percben. Néha fuldoklom attól az érzéstől, hogy valaha elveszíthetlek. És ilyenkor csak szeretnélek magamhoz ölelni és megcsókolni. Tudni hogy csak engem szeretsz, és soha senki nem vehet el tőlem - suttogta.
- Harry, ha rajtam múlik, soha nem fogsz elveszíteni. Mindennél jobban szeretlek - ismét közelebb hajoltam hozzá. - De szerinted én mit éreztem ma, amikor Lisával voltál elfoglalva, engem pedig szinte levegőnek néztél? - mélyen szemébe néztem.
- Lisa csak egy barát...
- Tudom, hogy jártatok. Liam elmondta. És ezért én is azt éreztem, hogy elveszíthetlek. Hiszen Lisa olyan szép. És vicces. Én meg valljuk be, egy kész csődtömeg vagyok. És még csak nem is humoros. Mindig meggondolatlanul beszélek és cselekszem, ezért pedig könnyen bajba keverem magam. És elég gyakran...
- Shh - tette ujját számra. - Ne ócsárold már magad folyton! Tökéletes vagy Elena. Van benned valami, amire úgy érzem szükségem van. Valami különleges. Te más vagy mint a többi lány - tekintetét mélyen enyémbe fúrta. - Oké, az igaz hogy néha meggondolatlanul cselekedsz, de én mindig itt leszek, és bármilyen baj ér, megóvlak.
Elmosolyodtam, és hosszan megcsókoltam. Nem akartam több veszekedést, bajt, vagy bármi zavaró tényezőt. Csak Harryt. És napról napra egyre jobban vágytam rá. Rá, Harryre. De a tökéletes alkalom eddig sosem jött el...

A vacsora közben Lisa egész normálisan viselkedett. Később még úgy döntöttem, hogy megnézem a medencét, és Lisa is lejött velem.
- Tudom, hogy most mit hiszel - ült le mellém a medence szélére.
- Miért, szerinted mit kellene hinnem? Elég egyértelmű...
- Szerintem Harry már elmondta neked mi van. Köztünk már az égegyadta világon semmi sincs barátságon kívül. És nem is lesz, mivel Harry imád téged. Hidd el, hogy nálam jobban senki sem ismeri. Szóval ne kételkedj Harry szerelmében - mosolygott rám. - És ha te is ugyanígy érzel, akkor nincs is miről beszélnünk. Ez esetben minden tökéletes - nagyon jól esett amit mondott.
- Rendben, hiszek neked - nevettem halkan.
- Jaj Elena! - ölelt át szorosan. - Nem tudom, te mit gondolsz rólam, de én már most szeretlek - talán túl hamar hoztam előítéleteket vele kapcsolatban.
- Nem gondolok rólad semmi rosszat, nyugodj meg. Az elején kicsit hülyén viselkedtem, de nagyon kedvellek. És köszönöm! - öleltem vissza.
Úgy tűnt, hogy egy új barátra leltem Liz személyében.