29. rész: Louis fantasztikus ötletei.♥

Néhány perc volt a kezdésig. Mindenki fel-alá rohangált és izgalommal várta a koncert kezdetét. A stadionnal teli lányok már most kiabálták a fiúk nevét.

- Hihetetlenül izgulok! Még sosem tartottunk nagy koncertet Amerikában, ráadásul Los Angelesben. Totál ki vagyok - rontott be az öltözőbe Niall.
- Niall, te tényleg izgulsz - néztem rá elképedve.
- Ennyire látszik?
- Nem eszel - mondtam nevetve. Máskor még a koncert előtt néhány perccel is van a kezében valami édesség.
- Szurkolj Elena! - lépett oda hozzám, majd szorosan átöleltem, és próbáltam neki átadni az én nyugalmamból.
- Tudom hogy elképesztőek lesztek. A ruha pedig tökéletes. Tudtam hogy nagyon jól fog állni - mosolyogtam rá. - Na menj! - öleltem át még egyszer.
Kiléptem a folyosóra, ahol Harry, Louis, Liam és Zayn sétáltak felém.
- Teljesen kivagyunk. Szerintem én mindjárt rókázni fogok - mondta Liam.
- Niall is nagyon izgul. Pedig nincs okotok rá. Amint kiléptek a színpadra, azonnal feloldódtok, és nem koncentráltok másra, csak a rajongókra és a zenére. Már jó párszor láttam ezt - szorítottam meg Lou kezét.
- Menjünk srácok. Mindjárt kezdés van. Szurkolj Elena - nyomott egy gyors puszit arcomra Zayn, majd magával húzta Liamet és Louist. Zayn hátrafordult és rám kacsintott, jelezve hogy mondjak még egy gyors bátorítóbeszédet Harrynek.
- Na, nyugalom - simítottam végig kezem arcán, amely forró volt az izgalomtól.
Harry vett egy mély levegőt, majd rám mosolygott.
- Ugye minden jól fog menni? - szorította két keze közé arcomat.
- Fantasztikus leszel - suttogtam, majd hosszan megcsókoltam. Még egyszer megszorítottam kezeit, majd elengedtem.
- Sok szerencsét fiúk - kiabáltam utánuk még egyszer, melyet ők egy halvány mosollyal díjaztak.


Én a VIP jegyesek helyéről nézhettem a koncertet, ahol a fiúkat remekül lehetett látni. Úgy volt ahogy megjósoltam. A fiúkon az izgatottság legapróbb jelei sem látszódtak. Teljesen átadták magukat a zenének, és annak a sok rajongónak, akiknek oly nagy szeretettel énekeltek. Harry sokszor felém pillantott, én pedig válaszként egy hatalmas vigyort varázsoltam arcomra. Hirtelen hátam mögött ismerős hangra lettem figyelmes.
- Szia Elena! - hátrafordultam, és Lisát pillantottam meg. Tényleg egészen kezdtem megkedvelni, de egy kicsit még mindig úgy éreztem, hogy veszélyeztetheti a kapcsolatom Harryvel.
- Szia Liz... - erőltettem egy apró mosolyt arcomra.
- Na ki van odafent a színpadon? - szorosan magához ölelt, majd Harryre mutatott. - A te egyetlen Harryd, aki imád téged.
Ezúttal szám már őszinte mosolyra húzódott. Tényleg az enyém volt az a tökéletes fiú a színpadon, akiről több millió lány álmodozik. Van is okuk rá, mivel ha Harry szerelmes, a tenyerén hordoz. Mindent meg akar neked adni, és legszívesebben minden egyes percben megcsókolna. Harry Styles egyszerűen csodálatos. És néha hihetetlen volt belegondolni, hogy ő csakis az enyém.
A koncertnek vége lett, én és Liz pedig hátramentünk a színpad mögé.
Lesétáltak a színpadról, Harry pedig azonnal észrevett minket. Rögtön egymásra néztünk, és küldtem felé egy elismerő mosolyt. Szépen lassan elindultam felé. Éppen át akartam ölelni, mikor Liz odarohant hozzá, elém lépett és szó szerint a nyakába ugrott.
- Elképesztő voltál Styles! - adott egy hatalmas puszit arcára.
- Megtisztelsz az elismeréseddel Turner - Harry még szorosabban átölelte, én pedig ezt már nem tudtam mire vélni. Csak álltam ott, lángvörös arccal, szomorúan és dühösen egyaránt. Nem értettem ezt az egészet.
Azt véltem a legjobbnak, ha most inkább elmegyek. Lehajtott fejjel elkullogtam az öltöző felé, és közben éreztem hogy arcomon egyre több könnycsepp folyik végig.



A szél erősen fújt a parton, a levegő ennek ellenére mégis meleg és kellemes volt. A tenger hullámai csak úgy szántották a vizet. Egyedül ücsörögtem egy sziklán, amely közel volt a tengerhez.
- Még mindig rosszul érzed magad a tegnap miatt? - érintette meg hirtelen egy puha kéz vállamat. Oldalra pillantottam és Louis ült le mellém.
- Kicsit... - meredtem magam elé. - Te mit éreztél volna? Liz és Harry is váltig állította hogy köztük már csak barátság van, de a tegnap történtek után ezen kicsit elgondolkodtam.
- Elena, ezt most nem azért mondom hogy védjem Harryt, vagy bármi, de ő tényleg csak téged szeret. Akárkit megkérdezhetsz, aki ismeri Harryt, mert mindenkinek ez lesz a válasza. Amikor netalántán egymástól külön vagytok, Harry másról sem beszél, csak rólad. Mi pedig csak ámulunk és bámulunk, hogy mennyire szeret téged. Persze én is tudom milyen érzés, mert ugyanígy érzek Eleanor iránt - tekintetét mélyen enyémbe fúrta.
- Tényleg? - haraptam ajkaimba, majd kicsit elpirultam.
Lou válaszképp helyeslően bólogatott.
- Oké, megpróbálok nem kételkedni - vettem egy mély levegőt.
- Hmm... Ha már itt tartunk, Harryvel beszéltünk ilyen-olyan dolgokról - mondta halkan, és elpirult.
- Mire gondolsz Louis? - vontam fel szemöldököm.
- Hát öhm... Szóval dolgokról... - kezdett egyre kínosabbá válni ez a párbeszéd.
- Lou... Ez kezd kicsit kínossá válni - nevettem fel zavaromban. - Szóval kinyögnéd hogy miről beszéltetek?
- Khm...
- Louis! - kiabáltam rá nevetve.
- Jól van na.. Hát... Arról a dologról na! - kissé nyögvenyelősen és kertelve, de kimondta.
- Harry komolyan megbeszéli veled az ilyen dolgait?! Jobban mondva dolgainkat? - kérdeztem felháborodva. Louis a legjobb barátom, és Harrynek is, de a magánéletünk minden részletét azért mégsem kellene kiteregetni.
- Hát csak diszkréten. De ha úgy vesszük... - vakarta meg fejét.
- Te jó ég... Pontosan mit mondott? Bár nagyon nem mondhatott mit, mivel még nem igazán történt semmi - egyre kínosabb volt ez a beszélgetés.
- Hát pont ez az. Ha akarod hogy történjen valami, akkor hagyd hogy segítsek. Van egy ötletem - nézett rám kaján vigyorral az arcán.
- Louis, nekem ez a beszélgetés... Hogy is mondjam? Kissé kellemetlen.
- Legjobb barátok vagyunk Elena! - nevette el magát, majd elkapta kezeimet és magával húzott.
Remek... Az ilyen intim dolgait normális esetben egy lány a legjobb barátnőjével szokta megbeszélni, aki szintén nőnemű. Nekem pedig Louis Tomlinson ad tanácsot abban, hogy miként hódítsam meg Harry Stylest. Ez így belegondolva elég vicces.

- Nesze! - vágta hozzám a papírzacskót, amit néhány másodperccel ezelőtt még ő szorongatott.
- Mi ez? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Csak nézz bele!
Belenéztem, majd kiemeltem valamit, amelyre egyáltalán nem számítottam.
- Louis, ezt most komolyan gondolod? - pillantottam felváltva rá és a tűzpiros alsónemű szettre, amely hogy is mondjam... Elég pikáns volt.
- Tudod hogy Harrynek milyen mocskos fantáziája van! Ez tuti meglágyítja - húzogatta szemöldökét. El kell ismerni, Harry kifejezetten perverz személyiség. Ezen nincs mit tagadni.
- Louis, kezdem egyre kínosabban érezni magam - nevettem fel.
- Oké, most már én is kicsit kellemetlenül érzem magam - túrt bele hajába egy mosoly keretében.
- Hát akkor...
- Akkor...
- Szia Louis! - tessékeltem ki a szobából.
- Öhm... Szia. És sok szerencsét! - sétált ki lassan, halkan kuncogva az ajtón.
- Szükség lesz rá - szóltam utána sóhajtva.


Eljött az este, én pedig azt sem tudtam hogy kell azt az izét felvenni.
- Melyik az eleje? - gondolkodtam, miközben a bugyit egyik oldaláról a másikra forgattam. - Louiiis - sóhajtottam fel. - Ezt most tényleg komolyan gondoltad?
Hirtelen meghallottam, hogy valaki bejött az ajtón.
- Itt vagy Elena? - hallottam meg Harry hangját.
- A fürdőben vagyok - kiabáltam, majd miközben azt az izét próbáltam magamra húzni, elvesztettem egyensúlyomat és arccal a földre estem.
- Elena, minden rendben? Mi volt ez a nagy koppanás? - kérdezte aggódva Harry.
- Semmi! Tényleg, mindjárt megyek - sóhajtottam fel ismét. - Á, én nem tudom hogy kell szexinek lenni - motyogtam, majd felkeltem a földről és lassan kinyitottam az ajtót, de még csak a fejem dugtam ki, és megláttam az ágyon fekvő Harryt, aki éppen a tv-t kapcsolgatta.
- Istenem, most segíts - vettem egy nagy levegőt, majd lassan kitipegtem a fürdőszobából eléggé hiányos öltözetemben.
Harry először meglepetten nézett végig rajtam, majd egyre nagyobb vigyor húzódott arcára.
- Ohh. Hát mit is mondjak? - nézett rajtam ismét végig.
Iszonyú kellemetlenül éreztem magam abban a kis "ruhácskában", de szó nélkül odabotorkáltam az ágyhoz és hassal rávetettem magam. Próbáltam finoman tenni, mint egy pillangó, nem pedig úgy, mint egy vadbarom, aki szó szerint belevetődik, de sajnos csak az utóbbi jött össze. Olyan voltam mint egy hulla, akinek semmi tartása nincs. Ezzel a kis akcióval próbáltam utalni a szándékomra, de vagy nem vette a lapot, amit nem hiszek, vagy csak nem akart róla tudomást venni.
Hallottam hogy halkan felnevet, tekintetét pedig magamon éreztem. Lassan betakart a derekamig, mire én értetlenül felnéztem rá.
- Elképesztően... Szexi vagy - nézett mélyen szemeimbe egy huncut mosoly keretében. - De meg kell értened, hogy én nem akarom ezt elsietni.
- Én ezt megértem... De néha úgy érzem, hogy te ezt az egészet nem is akarod. Mondd ki őszintén! Liz miatt nem akarod? - felültem és felé fordultam.
- Mi van? Ezt honnan szülted? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Mintha te nem emlékeznél a tegnapra.. "Elképesztő voltál Styles" - idéztem fel vékony hangon Liz szavait.
- Jaj te kis bolond! - húzott közelebb magához. - Liz és én csak ba-rá-tok va-gyunk - szótagolta mosolyogva. - Hidd már el te! Szeretlek - suttogta hajamba.
- De akkor is rosszul esett ez az egész. Tudod hogy miért. Na jó, oké. Befejeztem - mondtam nevetve. - Én is szeretlek - mondtam, majd közelebb hajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam.
- Na nehogy megfázz nekem ebben a... Mi is ez tulajdonképpen? - kérdezte felvont szemöldökkel, kissé nevetve.
- Öhm, hát ruhának biztos nem nevezhető - nevettem fel. - De mindegy is. Louis... - forgattam meg szemeimet nevetve.
- Louis? - nézett rám értetlenül.
- Hosszú történet - mondtam kuncogva.
- Inkább nem akarom tudni - nevetett fel. - De amint már mondtam, irtó dögös vagy ebben a cuccban - nézett rám huncut vigyorral.
- Harold! - néztem rá nevetve.
- Jól van na! Tudod hogy egy kicsit...
- Perverz vagy - nevettem fel, mire elpirult. - De én így szeretlek! - mondtam még mindig nevetve, majd felvettem az egyik pólóját, amely éppen kéznél volt. Imádtam magamon is az ő illatát érezni. Ölébe ültem, és szorosan átöleltem. Ezeket az összebújós, beszélgetős estéket mindig nagyon élveztem. Vele még ez is olyan mesébe illő volt.