30. rész: I feel like I'm on top of the world with ur love.♥

Lizzel végre elváltak útjaink. Illetve magam sem tudtam, hogy vártam-e azt, hogy lekopjon, vagy mégsem. Olyan kedvesnek és jóindulatúnak tűnt, de valahol mélyen egy hang azt súgta, hogy vakon azért mégse bízzak meg benne, mert ha túl naiv vagyok, talán a végén azon kaphatom magam hogy Harry már nem az enyém.


Megérkeztünk Las Vegasba. Hihetetlen volt ez a hely, még nappal is. Mindenütt hotelek és dúsgazdag emberek, vagy turisták, akik éppen készülnek talán életük legrosszabb döntését meghozni, és összeházasodnak valami Cupidónak öltözött embernél.
Harrynek az utóbbi pár napban alig volt ideje rám. Két napja örültem, ha beszéltünk három percet, de többet semmiképpen... Néha kicsit láb alatt éreztem magam. Csak lézengtem mindenhol összevissza, és nem találtam a helyem.

A nap fénye erősen átszűrődött az ablakon, és lágyan simogatta arcomat. Lassan kinyitottam szemeimet, majd felültem és kinyújtózkodtam. Egy hatalmas ásítás kíséretében felkeltem és kibotorkáltam a fürdőszobába. Magamra kaptam a Love feliratú felsőm, és egy farmersortot. Hirtelen a telefonom rezgésére lettem figyelmes, majd megnéztem kitől jött az sms.

"Gyere fél óra múlva a szálloda elé. Van egy kis meglepetésem. 
                                                                            Harry xx"

Az üzenet láttán halvány mosolyra húzódtak ajkaim. Végre esélyét láttam annak, hogy egy kicsit több időt töltsünk együtt.

Nagy léptekkel lesiettem a lépcsőn, és kimentem a hotel elé, ahogy Harry kérte. Azonnal megláttam, amint kockás ingén kissé átfújt a szél, kicsit haját is összeborzolta.
- Fordulj meg! - mondta egy hatalmas vigyor kíséretében.
- Már puszit sem kapok vagy valami? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Fogsz még kapni, nyugodj meg - suttogta fülembe.
- Most mit csinálsz? - nevettem fel, mikor szemeimre kötött egy selymes tapintású, vékony kendőt.
- Majd meglátod.
- Orra fogok esni, ahogy magamat ismerem - mondtam nevetve.
- Igen, én is úgy ismerlek - nevetett fel ő is. - De épp ezért itt vagyok mögötted, és vezetlek, oké?
- Bízom benned - mosolyodtam el.

Már tíz perce sétáltam bekötött szemekkel, mögöttem Harryvel, és ezalatt vagy ötször sikerült majdnem pofára esnem.
- Na megérkeztünk már? - kérdeztem kíváncsian.
- Megérkeztünk, de most komolyan. Neked még meglepetést sem lehet szervezni? Olyan türelmetlen vagy! - mondta nevetve.
- Hát ez van. Na leveszed?
- Szörnyű vagy - mormolta, majd levette a kendőt szemeimről, és egy hatalmas napsütötte mező tárult elém, melynek közepén egy kockás takaró volt leterítve. Kicsit vicces volt, hogy Las Vegas kellős közepén hirtelen egy mező bukkan fel. De gondoltam ez maradjon Harry titka.
- Ez gyönyörű - akadt el lélegzetem - Harry, ezt hol... És mikor?
- Napok óta tervezgetem ezt a kis meglepetést - mosolygott rám, majd lágyan megcsókolt. - Na gyere! - húzott magával.

- Készítettem neked egy kis ajándékot - pirult el.
- Tényleg? - mosolyodtam el. - És mi lenne az? - kérdeztem.
- Egy pillanat - mondta, majd kivett a kis fakosárból egy füzetnek kinéző tárgyat.
- Tessék - adta kezembe az ajándékot.
A könyvecske elején egy kép volt rólunk, ahol Harry éppen mond nekem valamit, én pedig csodálattal fürkészem tekintetét. Nagyon művészi és számomra megható kép volt.
- Már most tetszik - pillantottam fel, majd fellapoztam az első oldalt.
Az első kép a legelső találkozásunkkor készült. A képek időrendi sorrendben voltak elhelyezve a könyvben, és mindegyik alá volt írva egy kedves kis gondolat. A sok gyönyörű, vicces és érzelmes emlék láttán egy könnycsepp gördült le arcomon.
- Elena, te sírsz? - kérdezte aggódva, majd magához húzott.
- Igen... De csak azért, mert annyira meghatóak ezek a képek - mondtam szipogva.
- Édesem - mondta mosolyogva, majd adott egy puszit fejemre. - Szeretlek. Mindennél jobban - suttogta hajamba.
- Én is téged. Mindennél és mindenkinél jobban - bújtam hozzá. Leírhatatlan érzések kavarogtam bennem, mikor azt mondta hogy szeret. Ilyenkor úgy éreztem, hogy ez mindkettőnk számára tényleg egy életre szól.
- Egyébként, kérdezhetek valamit? - hangja kissé komollyá vált.
- Öhm, persze... De baj van? - néztem fel csillogó szemeibe.
- Nem dehogyis... - sütötte le szemeit. - Illetve, talán mégis. Te most komolyan féltékeny voltál Lizre? És ez még önmagában nem is lenne baj, de...
- De mi? - vágtam szavába.
- Liz mondott dolgokat.
- Milyen dolgokat? - kezdtem egyre idegesebbé válni.
- Azt mondta hogy megfenyegetted, hogyha nem száll le rólam, te nem állsz jót magadért. És emellett még elég sértő jelzőkkel illetted. Te komolyan ilyet mondtál neki?
- Honnan a jó életből talált ki ekkora hülyeséget? És te elhitted neki? - totálisan felháborodtam. Lizben tényleg nem lett volna szabad megbíznom. Egy percig sem. Annyira éreztem hogy itt valami nem stimmel.
- Már miért találna ki ilyet? - kérdezte felháborodottan.
- Ez nem igaz.. Te most komolyan elhiszed neki hogy én csak úgy megfenyegetek embereket? Majd a fejükhöz vágom, hogy mekkora ribancok, vagy bármi más nem túl szép jelzővel illettem őket? - nevettem fel gúnyosan. - Olyannak ismersz te engem? - húzódtam el öléből.
- Eddig nem olyannak ismertelek. De ezek után...
- Ezek után?! Oké... És ha már itt tartunk. Miért nem keresed fel Lizt, és kéred meg hogy legyen ő a barátnőd? Mert most nem úgy viselkedsz velem, ahogy egy fiúnak kellene viselkednie a barátnőjével. Egyébként meg, ha nem veszed észre, hogy ő csak minket akar szétválasztani, és megkaparintani magának, akkor nagyon nem látod át a dolgokat!
- Jaj, Elena - nyúlt kezeim után, de én elhúztam őket.
- Hagyj békén! - löktem el magamtól.
Felkaptam a kis könyvet és elrohantam. Talán kicsit túlreagáltam ezt a dolgot, de a kapcsolat először is a bizalmon alapul. Harry pedig rögtön elhiszi Liznek, hogy én megfenyegetem őt Isten tudja mivel, hogy szálljon le róla, azután pedig sértő szavakkal illetem... Igen, kimondhatatlanul rosszul esett együtt látni őket, de próbáltam magamban tartani. Pedig tudtam volna Liznek mondani egyet s mást, de nem tettem.
Jobbnak láttam most kiszellőztetni a fejem, egyedül. Felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Gondolataim végig akörül cikáztak, hogy az utóbbi időben kapcsolatunk mindig egy hajszálon függött. Valahogy sikerült mindig megmenteni, de éreztem hogy kezd mindkettőnk számára unalmassá válni ez a sok probléma...

Este hivatalosak voltunk egy hatalmas bulira, amelyre a szálloda kaszinójában került sor. Harry és én sem töltöttük még be a tizennyolcat, de a jó kapcsolatok néha csodákra képesek.
Ki akartam egy kicsit kapcsolni, és nem törődni a gondokkal, amelyekből volt elég...

Az este eléggé beindult, én pedig kissé túlzásba vittem az ivást, pedig máskor ilyet sosem tettem. Nem is lett volna szabad, mert ilyenkor különösen hülyén viselkedem.
Harry meglepően nem ivott szinte egy kortyot sem, amit furcsálltam is. Megpróbáltam levegőnek nézni és másokkal törődni.
Már nagyon nem voltam magamnál, mikor odasétáltam egy elég jóképű fiúhoz, és elkezdtem flörtölni vele.
- Sz-szia szépfiú! - dadogtam, miközben magassarkúmban majdnem arccal a földre zuhantam. Megragadta karjaimat és nem engedte hogy elessek.
- Szia - mosolygott rám. - Nincs kedved táncolni? - kérdezte.
- Imádok táncolni! - nevettem fel, majd megráztam hajam.
- Nagyon dögös vagy mikor megrázod a hajad! - kacsintott rám a jóképű fiú, akinek még mindig nem tudtam a nevét, de abban a pillanatban nem is ez volt az első gondolatom.
- Te meg csak úgy szimplán dögös vagy - nevettem fel hangosan, majd magammal húztam a táncparkett felé, miközben megittam még egy pohár zöld löttyöt.
Elég érdekesen táncoltunk, talán kicsit túl közel egymáshoz. Szemem sarkából láttam, hogy Harry elég idegesen néz minket.
- Fantasztikusan érzem magam! - bújtam a fiúhoz, majd elnevettem magam.
Hirtelen egy erős érintést éreztem derekamon, amely elhúzott az előttem álló fiútól.
- Hé ember, mit csinálsz? - kérdezte a srác, akinek még mindig nem tudtam a nevét.
- A barátja vagyok úgyhogy jogom van hozzá hogy elvigyem innen, mielőtt valami mást is csinálnátok - hallottam meg hátam mögül Harry hangját.
- Harry, hagyj békén! Táncolni akarok - próbáltam kihámozni magam kezei közül, de sikertelenül, mert annál erősebben szorított.
- Na ebből elég volt! - mondta, majd felkapta lábaimat és vállára kapott.
- Mit csinálsz? Tegyél le, értetted? - ütöttem hátát ökleimmel nagy erővel.
- Most inkább felviszlek - mormolta, majd elindult kifelé a kaszinóból, és a szobák felé vette az irányt.
- Harold, tegyél le! Ezt nem teheted meg - ütöttem még mindig a hátát.
- Már hogyne tehetném? A barátod vagyok, szerintem ez elég indok arra, hogy elvigyelek egy buliból, ahol fűvel-fával flörtölgetni kezdesz. Egyébként megtennéd hogy nem vered szét a hátam? - fordította hátra fejét. Megforgattam szemeimet, majd lelógattam kezeimet.
Felértünk a szobámhoz, kinyitotta az ajtót, majd bevitt és lefektetett az ágyra.
- Most már lenyugodtál? - kérdezte, majd fölém hajolt.
- T-tökéletesen vagyok - motyogtam kuncogva, majd pólójánál fogva szorosan magamhoz húztam.
- Mit csinálsz? - vonta fel szemöldökét, majd végignézett fekvő testemen.
- Szeretlek Harry - mondtam huncut nevetéssel.
- Jaj te kis buta - ölelt át szorosan. - Most nem vagy magadnál, és holnapra talán nem is fogsz emlékezni erre az éjszakára, de én is téged - lehelt egy apró csókot ajkaimra. - Sajnálom hogy olyan hülyén viselkedtem ma...
- M-mikor? - kérdeztem. Nem emlékeztem a délelőtt történtekre.
- Mindegy - nevetett fel halkan. - Most már aludj - simított végig hajamon.
- Szép álmokat - mondtam halk nevetéssel, majd hozzábújtam, fejem mellkasára hajtottam és elaludtam.