2012. április 10., kedd

21.rész: Nélküled nem megy!


Három hét. Három elképesztően hosszú, borzasztó hét.. Illetve, ha úgy vesszük önmagában nagyon jó volt Párizsban. Mindenki kedves volt, kivéve a főnökömet. De belül mégis teljesen üres voltam. Valami, pontosabban valaki hiányzott. Nem nehéz kitalálni ki volt az. Harry.
Ismét egy átlagos nap kezdődött el. Az ébresztőmre keltem, bementem a fürdőszobába és elkészültem. Magamra kaptam a kedvenc "Who Cares?" feliratú fehér pólómat, és egy világoskék farmert.  Éppen reggeliztem, mikor a telefonom elkezdett csörögni. Annie hívott.
- Szép jó reggelt barátom! - kiabáltam a telefonba.
- Pálinkás jó reggelt! Ugye milyen szép napunk van? - mondta ő is kissé hangosan. Mindketten felnevettünk.
- Mi újság otthon? - érdeklődtem.
- Hát, azon kívül hogy iszonyatosan hiányzol mindenkinek, rendben van minden. De veled mizu? Milyen a neves divattervezők életét élni?
- Ha tudnám milyen az - felnevettem - Én nem úgy vagyok ám kezelve. De rengeteg mindent el lehet lesni tőlük, az már biztos.
- És... Mi van Harryvel? - suttogta.
- Hmm, mi lenne? - sóhajtottam fel.- Nem beszéltünk három hete. Konkrétan mióta itt vagyok. És őszintén szólva, nagyon hiányzik! - majdnem elkezdtem sírni, de próbáltam türtőztetni magam.
- Jaj te. Tudom, hogy hiányzik. És meg vagyok győződve róla, hogy te is neki!
- Kétlem. Biztosan rég elfelejtett, ezért is nem keresett... - dünnyögtem.
- Ne legyél már ennyire hülye! És ne sajnáltasd magad, könyörgöm! Te is tudod, hogy Harry odáig van érted, meg vissza. Imád téged. Elena, biztosan jó döntés volt ott maradni?
- Istenem Annie, nem tudom - arcomat kezeimbe temettem. Én is tudtam, hogy nem volt jó döntés. Harry nélkül semmi sem volt olyan jó. Sőt, egyáltalán nem volt jó. A nyakláncot kezdtem el birizgálni, amit tőle kaptam. Ez valahogy mindig megnyugtatott.
- Szívesen beszélgetnék még veled, és tudod hogy imádlak, de nekem még egy átlagos tinilány életét kell élnem egy átlagos városban, akinek most iskolába kell mennie.
- Hahaha - nevettem fel ironikusan.
- Légy jó! - mondta, majd küldött egy cuppanós puszit a telefonba.
- Te is! - köszöntem el.
Mire észbe kaptam, már késésben voltam. Gyorsan magamra kaptam a bőrdzsekimet. Meglepő is volt, hogy ilyen fényes az idő decemberben. Idő közben arra is rádöbbentem, hogy másnap karácsony. Persze az ajándékokat már mindenkinek megvettem, de akkor sem volt még karácsonyi hangulatom. Még Harrynek is vettem ajándékot. Sőt, az összes fiúnak, de félő volt, hogy nem lesz alkalmam átadni őket.
Mikor beértem a szalonba, azonnal a főnököm szúrós tekintetével találtam szemben magam.
- Én, hát, öö... Elnézést a késésért! - dadogtam. Ettől az embertől mindig kirázott a hideg. Olyan ijesztő volt.. És nagy. Nagyon nagy.
- Ilyen többet ne forduljon elő Smith kisasszony. Megegyeztünk?
Bólintottam, majd a kezembe adott egy hatalmas papírtömböt.
- Papírmunka?! De hát azt hittem ma végre a ruhákkal dolgozhatok... - sóhajtottam fel, majd ledobtam a papírokat az asztalomra.
- A türelem rózsát terem. Ismeri ezt a mondást? Egyébként sem kell elsietni a dolgokat. Mindent a maga idejében! - mondta lenézően.
Inkább nem válaszoltam semmit, mert féltem hogy az állásommal játszom, ha elkezdek kötekedni.
Két hosszú óra telt el úgy, hogy a papírokat válogattam szét. És közben az eszem végig nem ott járt. Szüntelenül csak Harryre tudtam gondolni. Nélküle minden olyan üres volt..
Tekintetemet minden alkalommal a nyakláncra szegeztem, majd mindig megszorítottam.
Nem bírtam tovább ülni ott tétlenül. Egyik pillanatról a másikra eldöntöttem, hogy nem maradok itt tovább. Elmegyek Harryhez, és soha többé nem veszítjük el egymást.
Felpattantam az asztalomtól, felvettem a dzsekimet, a táskámat vállamra kaptam és elindultam az ajtó felé.
- Most mégis hova megy? - kérdezte felháborodottan a főnökúr.
- Ahová mennem kell! A soha viszont nemlátásra! - kacsintottam rá, majd kiviharzottam a szalonból. Hazamentem, a cuccaimat egy bőröndbe pakoltam, majd nekivágtam a nagy útnak.
Te jó ég? És most mit vártam? Hogy hirtelen elém toppan egy repülőgép, és elvisz Holmes Chapelbe?! Harry egy hónappal ezelőtt még megemlítette, hogy a karácsonyt otthon tölti, így tudtam hová kell mennem.
Elindultam a repülőtér felé, de már kezdtem feladni, hiszen nem volt biztos, hogy akkortájt megy repülőgép Angliába.
- Vicces, hogy valahogy mindig repülőterek közelében kötök ki - motyogtam kuncogva.
Megérkeztem, és mintha az égiek úgy akarták volna, valami csoda folytán negyed órán belül indult egy gép Angliába.
- A francba. Nincs jegyem - suttogtam. Hogy is lett volna? Odamentem egy dolgozóhoz.
- Elnézést, tudna nekem jegyet adni az Angliába tartó járatra? - kérdeztem.
- Hölgyem, nem gondolja, hogy kicsit korábban kellett volna jegyet vennie? De. Iszonyú nagy szerencséje van. Mivel ezen a járaton üresedés van. Ez esetben óhajtja megvenni a jegyet?
- Adja!
Majdnem a gatyám is ráment. Szinte az összes addigi megkeresett pénzemet odaadtam. De hát a jó cél érdekében bármit.
Felültem a gépre, majd azonnal tárcsáztam Anniet.
- Na szia! Történt valami? - kérdezte meglepetten.
- Megyek Angliába! - hadartam.
- Hogy mi? Áá, de hát ez tök jó! És mondd, hogy Harryhez mész!
- Ki máshoz? - kérdeztem kuncogva.
- Ha van valami fejlemény, azonnal hívj fel, értetted?
- Értettem kapitány! - mondtam nevetve.
Elköszöntünk egymástól, majd rövid idő után meg is érkeztem.
Leszálltam a gépről, de rögtön egy újabb akadályba ütköztem. Az oké, hogy Angliában vagyok, de hogy menjek el Holmes Chapelig? Egy taxi sem vett fel, így teljesen reménytelennek tűnt, hogy valaha eljussak oda. Nem volt jobb ötletem, kimentem az út szélére, és integetni kezdtem, hátha valaki felvesz majd. Néhány perc múlva egy nagyon rozoga teherautó megállt nekem, amiben egy idős bácsi ült.
- Segíthetek? - kérdezte miután lehúzta az ablakot.
- Óriási szívességre szeretném megkérni. Uram, kérem vigyen el Holmes Chapelbe!
- Ezt a véletlen egybeesést! Holmes Chapel útba esik. Pattanj be kislány! A csomagjaidat meg tedd be hátra.
- Örök hálám! - mosolyogtam rá.
Az út alatt elmeséltem neki a történetünket Harryvel, és nagyon megértően hallgatott végig. A nagypapámra emlékeztetett, így könnyen szót értettem vele.
Mikor megérkeztünk, megkerestük az utcát és a házszámot, és sikeresen meg is találtuk. Már szinte teljesen sötét volt.
- Sok sikert Elena!
- Nagyon nagyon köszönöm! - integettem, majd a kocsi elhajtott.
Óriási megkönnyebbülést éreztem, mikor megpillantottam Harry fekete Range Roverét a ház előtt.
Mély levegőt vettem, majd becsöngettem a házba.
Nagy meglepetésemre nem Harry, hanem a nővére, Gemma nyitott ajtót.
- Szia! Öhm, én Elena vagyok - zavaromban beletúrtam hajamba - és Harryt keresem.
Rám mosolygott, majd a nyakamba ugrott, és szorosan átölelt.
- Annyira de annyira örülök hogy itt vagy! És még Harry mennyire fog örülni! - elengedett - Tudod, nagyon maga alatt van. Ez a három hét szörnyen telt neki.
- Nekem is. Kimondhatatlanul hiányzott - suttogtam, miközben a padlót bámultam.
- Na, ne állj nekem ott az ajtóban, gyere be! - beinvitált az otthonos kis házba.
Levettem a kabátomat, körbenéztem, de Harryt sehol sem találtam.
Nem is mondtam semmit, de Gemma így is tudta mire gondolok.
- Odafent van - mosolygott rám, majd tekintetét a lépcsőre szegezte.
Ismét mély levegőt vettem, majd elindultam felfelé. A folyosó végén volt Harry szobája. Halkan benyitottam, majd megláttam hogy Harry az erkélyen áll. Közelebb mentem az üvegajtóhoz, amely az erkélyre nyílt, és megpillantottam egy fényképezőt a kezében. Éppen a közös képeinket nézegette, én pedig elmosolyodtam.
Beleharaptam ajkaimba, majd elővettem zsebemből a telefonom, és tárcsáztam Harryt.
- Elena? Szia... Miért hívsz? - kérdezte meglepetten, én pedig elnevettem magam.
- Nézz hátra!
Megfordult, és szemei elképesztő boldogságot sugároztak. Berohant a szobába, felkapott, a levegőben pedig megpörgetett, majd hosszan megcsókolt.
- El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál! - még mindig nagyon szorosan ölelt.
- Te is! Ha tudnád mennyire... Éppen ezért is jöttem vissza - suttogtam, majd ismét megcsókoltam.
Ezúttal nem mondott semmit, csak megsimogatta arcomat, majd édesen rám mosolygott. Ettől a mosolytól a szívem egyre gyorsabban kezdett verni, torkomban pedig óriási gombóc keletkezett, a talaj pedig mintha megingott volna lábaim alatt. Hihetetlennek tartottam, hogy ennyi idő után is képes ilyen érzéseket kiváltani belőlem. De akkor ezek szerint ez az igaz szerelem.
Leült ágyára, majd maga után húzott, elfeküdtünk, én pedig hozzábújtam.
- Harry! - suttogtam, miközben gyönyörű göndör haját birizgáltam.
- Mondd Elena! - mosolygott rám.
- Ígérd meg, hogy mostantól semmi, de legfőképpen senki sem fog tudni szétválasztani minket!
- Ezt megígérem. Soha semmi és senki - még közelebb húzott magához. Mélyen a szemeimbe nézett, ajkunk pedig egyre csak közeledett egymáshoz. Leheletét már arcomon éreztem, mikor ajkunk összeért.
- Annyira nagyon szeretlek! - mondtam, majd fejem mellkasára hajtottam. Felemelő érzés volt szívveréseit hallgatni.
- Mindennél jobban! - suttogta fülembe.
- És, nem tudom hogy jön ez most ide, de mondani szeretnék valamit - mondtam, miközben elpirultam.
- Halljuk!
- Azt, hogy tudnod kell, hogy én... Én nem azért szeretlek, mert te vagy Harry Styles a One Directionből, hanem mert te vagy az én egyetlen, pótolhatatlan Harry Stylesom. Önmagadért szeretlek, nem pedig azért, mert sztár vagy. Ha egy ismeretlen, átlagos fiú lennél, akkor is mindennél jobban szeretnélek!
- Hu, erre nem számítottam. De nagyon örülök neki - szája szélére apró mosoly húzódott - Nekem ez nagyon fontos. És köszönöm hogy elmondtad! Bármi is leszel, én mindig szeretni foglak!
Ismét hozzábújtam, és mélyen beleszagoltam pólójába. A Blue de Chanel parfümje volt rajta, amit annyira imádtam.

Az este hátralévő részét azzal töltöttük, hogy megnéztük Harry egyik kedvenc filmjét, az Igazából Szerelmet, ami témában is épp odaillő volt, mivel karácsony van benne.
Szinte szó szerint Harryn aludtam el, ő pedig szorosan átölelt. Annyira boldog voltam, mint azelőtt még soha.



15 megjegyzés:

  1. Nagggyon jo*-* bár azthittem Zaynel lesz valami :D jajj siess a következőveel*+*<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönööm.:-* Örülök ha tetszik. :) <3 Igyekszem sietni. xx

      Törlés
  2. aaahhhhwww :) ezazzz végre:) ujraésörökreegyütt:) jézusomegyszerüen zseniális vagy. meg a rész is:)azéér a parfüm nem maradhatottki :D jujj nagyon siess a következővel! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. imádlak te csaj.<3 ÖRÖKKÉ :$ Blue de Chanel :$$ hát igen, kimaradhatatlan :D:D sietek!<3

      Törlés
  3. Etus ... elképesztő vagy :DDDDDDDDD<3 ahogy olvasom minden sornál egyre jobban dobog a szívem... hihetetlen :D nagyon jó lett ez is,mint az összes többi:D iparkodj a következővel :$<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ennek nagyon örülök^-^ és köszönöm ! <3 sietni fogok !:] <3

      Törlés
  4. wíí olyan édesek együtt! <3<3 hihetetlenül imádom.<3 új részt hamar!

    VálaszTörlés
  5. annyira nagyon jó.!:))

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó lett majd nem sírtam rajta. ♥♥ :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. téged is imádlak te lány.♥♥ Örülök, ha megható :")♥

      Törlés
  7. megható rész, az biztos..:) és még mindig rohadt jó!:DDD gyorsan követelem a következőt!.:d

    VálaszTörlés
  8. tudtam én hogy nem lesznek sokáig egymás nélkül^.^ :))
    legyen máár új rész, mert nagyon várom!! <3

    VálaszTörlés
  9. Ez olyan romantikus!! <3
    Nagyon ügyes vagy Etus! :)

    VálaszTörlés