22.rész: Xmas time.(L)

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami csiklandozza az arcomat, egy kar pedig erősen szorít magához. Kinyitottam szemeimet, és megláttam Harryt. Göndör fürtjei voltak azok, amelyek az arcomba lógtak. Még egyszer szorosan átöleltem, majd óvatosan kibújtam karjai közül. Vagyis csak próbáltam óvatosan kibújni, mert néhány másodpercen belül már egy halk sóhajt hallottam.
- Jó reggelt édesem! - mosolygott rám még kicsit kómás fejével. De még így is szívdöglesztő volt.
- Neked is! - viszonoztam mosolyát, majd közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam.
- Karácsony vaan! - kiabálta, majd izgatottan felpattant az ágyból.
- Olyan vagy, mint egy ötéves - mondtam nevetve, majd kinyújtottam rá a nyelvem.
- Nem vicces! Én igenis vártam a karácsonyt. Igaz, a mikulás csak ma éjjel rakja be az ajándékot a zoknimba, de ez a nap tulajdonképpen már karácsony - nézett rám teljesen komolyan, kissé sértődötten.
- Oké, akkor megyünk a plázába, és beülsz a mikulás ölébe kicsi Harry? Mondd el neki mit kértél - löktem oldalba ismét nevetve.
- Haha. Nagyon vicces kedvedben vagy ma, azt látom - húzott az ölébe ezúttal már ő is nevetve - Viszont, ma azt terveztem, hogy elmehetnénk a városba, megnézhetnénk a vásárt, este pedig jönnek a fiúk. Na mit szólsz? - kérdezte, miközben megsimogatta arcomat.
- Ez nagyszerű ötlet - mondtam, majd szorosan átöleltem.
Gyorsan összekészültünk. Bőröndömből kikaptam egy sötétkék farmert és egy krémszínű virágmintás hosszú ujjút.
Mikor lementünk, Gemma már friss reggelivel várt minket.
- Na hová lesz a menet fiatalok? - kérdezte Gemma, majd odanyújtotta a nekem szánt pirítóst.
- Megmutatom Elenának a várost. Tényleg, anya merre van? Elena még nem is ismeri.
- Fent van, de szerintem mindjárt lejön. Akkor bemutathatod neki! Már így is megöli a kíváncsiság! - válaszolta Gemma, majd megölelt.
Nem telt sok időbe, Harry anyukája már le is jött hozzánk.
- Jó reggelt! - puszilta körbe gyerekeit. - Ó, te vagy Elena? Szia! Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! Anne vagyok - mondta, majd szorosan átölelt.
- Igen, én lennék Elena - mosolyodtam el - Én is örülök, hogy megismerhetem!
Anne igazán kedves volt és közvetlen. Miután megreggeliztünk, elindultunk a városba.
Fejemre húztam a kedvenc bojtos sapkámat, mire Harry magának is elővarázsolt egy hasonlót a háta mögül.
- Csinos sapka! - egy hirtelen mozdulattal lerántottam fejéről.
- Hé, add csak vissza!
- Soha! - mondtam nevetve, majd elkezdtem iszonyú sebességgel futni Harry elől, aki el akart kapni.
Néhány perc múlva, miután már tettünk vagy öt kört a hátsó kertjükben, sikerült elkapnia, de olyan lendülettel, hogy mindketten a földre estünk. Jobban mondva én estem Harryre. Mindketten elnevettük magunkat, majd mélyen egymás szemébe néztünk, és ismét megcsókoltuk egymást.
- Nagyon szeretlek! - suttogtam, miközben még mindig a földön feküdtünk.
- Én is szeretlek. Örökre - suttogta hajamba. Akárhányszor kimondja, hogy szeret, mintha két méterrel a talaj felett lebegnék. Hihetetlen érzés.
Később beértünk a városba, és a vásár már javában zajlott. Sokan odamentek Harryhez aláírást kérni, vagy fotót csinálni, Harry pedig türelmesen végigvárta az összes embert.
- Hihetetlen vagy. Annyira szereted a rajongóidat. A szeretet pedig csak úgy sugároz belőled - mondtam, miközben összekulcsoltam ujjainkat.
- Értük élek. Nekik köszönhetem, vagyis köszönhetjük ezt az egészet. Na meg persze hozzátenném, hogy te is az életem vagy. Igen, te egy nagyon nagyon különleges személy vagy számomra Elena!
Válaszképpen csak rámosolyogtam, és kicsit elpirultam.
- Annyira aranyos, hogy még ennyi idő után is el tudsz pirulni, ha valami ilyesmit mondok! - közelebb húzott magához, karjait átdobta vállamon, majd adott egy apró puszit fejemre.
Megláttam egy árust, akinél vattacukrot lehetett venni.
- Vegyünk! Légyszii - néztem rá bociszemekkel. Ezer éve nem ettem vattacukrot, és nagyon megkívántam.
- Aha.. És még én viselkedek úgy, mint egy ötéves - nézett rám nevetve.
- Jó, oké. Bevallom, én is olyan vagyok, mint egy ötéves. Na, veszünk? - kérdeztem még mindig kérlelően.
- Persze - mosolygott rám, én pedig elkezdtem ugrálni örömömben, majd magammal húztam.
Mindketten vettünk egyet. Én rágógumisat, Harry pedig narancsosat. Miközben eszegettünk, beértünk egy nagyon hangulatos kis sétálóutcába, aminek a közepén egy hatalmas karácsonyfa volt.
- Kérdezhetek valamit? - szólaltam meg, miközben még mindig a vattacukrot eszegettem.
- Természetesen. De ugye nincs semmi baj? - kérdezte ijedten.
- Nem, dehogyis! Nem hiányzik a régi életed?
- Nem sokan tették még fel nekem ezt a kérdést. Pedig mindig annyira szerettem volna válaszolni rá. Tudod, félig meddig igen. Hiányzik, hogy átlagos fiú legyek, átlagos élettel. De ha ez az egész nem történik meg, nem ismerem meg az öt legfantasztikusabb embert a világon. Ők a legjobb barátaim. Szinte már testvérek. És a rajongók. Értük teszem mindezt. És gondolj bele, ha ez nem így történik, talán soha nem találunk egymásra.
- Igen, ez igaz.
- És ha már itt tartunk. Már azért elég régóta együtt vagyunk, de még nem nagyon meséltél arról, milyen volt az életed régebben.
- Nem egy leányálom... - meredtem magam elé, miközben felelevenedtek bennem a Chrishez fűződő emlékeim.
- Történt valami megrázó? Anyukád halálán kívül?
- Az a legmegrázóbb volt. De elkövettem egy hatalmas hibát is. Beleszerettem valakibe, aki nem szeretett viszont. Csak kihasznált, és bántott. A szó szoros értelmében.
- Eddig erről miért nem meséltél nekem?
- Nem tudom... Nem szívesen beszélek Chrisről. Így hívják. És, ha már így mindent bevallottunk, el kell mondanom még valamit. A bál... Emlékszel? - bólogatott. - Akkor is ott volt. És meg akart... Meg akart... - nem tudtam kimondani, de Harry értette miről van szó, és meglepetten rám nézett.
- És hogyhogy nem? Csak a kezeim közé ne kerüljön.
- Mert, jött Zayn. Ezért mindig nagyon hálás leszek neki - megköszörültem torkomat. Borzasztó volt erre visszagondolni.
- Többet nem történik ilyen, érted? Megvédelek. A közeledbe sem jöhet! - szorosan magához ölelt.
Bólintottam, majd felemeltem fejem, belenéztem gyönyörű zöld szemeibe, és megcsókoltam. Ott álltunk a hatalmas karácsonyfa előtt, mikor a hó elkezdett szállingózni. Tökéletes karácsonyi hangulatom lett.

Estefelé hazamentünk, és izgatottan vártuk a fiúkat. Nemsokára meg is érkeztek. Harry ajtót nyitott nekik, majd amint beléptek a házba, és üdvözöltük egymást, Niall azonnal a konyha felé vette az irányt.
- Mi a ma esti menü? És van valami előétel? Éhen pusztulok.
- Nem is te lennél - öleltem át nevetve.
Harry ismét el volt foglalva Louis-szal, én pedig megláttam hogy Zayn egyedül kuksol a kanapén. Leültem mellé.
- Mi az? Történt valami? - böktem oldalba, mire ő halványan elmosolyodott.
- Az igazság az, hogy igen, történt. Összevesztem Cattel... - dünnyögte szomorúan.
Próbáltam együttérzést színlelni, de igazából nagyon örültem a hírnek. De nem azért, mert bármit is akartam volna Zayntől, hanem mert ő sokkal jobbat érdemel, mint egy ilyen Cat féle csaj.
- Na ne mondd! - próbáltam a legjobb színészi képességeimet bevetni.
- Lehet, hogy szakítunk...
- Oké, őszinte leszek. Nem színlelem tovább, hogy kedvelem, mert ki nem állhatom. Szerintem inkább örülj neki, hogy összevesztetek, mert te sokkal, de sokkal jobbat érdemelsz!
 - Mi? Elena... Miért fáj ennyire mással látni? - kérdezte idegesen.
- Elegem van ezekből az agyszüleményeidből. Szerintem inkább neked fáj az, hogy már nem érdekelsz. Egyáltalán nem érdekelsz! - vágtam vissza én is kissé felemelt hangon. Bár magam sem tudtam, hogy igaz volt-e az, amit mondtam...
Zayn ismét szólásra nyitotta száját, de abban a pillanatban Liam mindenkit a konyhába invitált.
- Legalább most ne veszekedjünk! - suttogtam Zaynnek.
Megvacsoráztunk, majd befészkeltük magunkat a nappaliba. Louis, Zayn és Liam a kanapéra ültek, Niall az egyik fotelben terült szét, Harry pedig a másikban, én pedig az ölébe ültem.
- Arra gondoltam, hogy átadhatnánk egymásnak ma este az ajándékokat - néztem a fiúkra, mire ők mind egyetértően bólogattak.
Először mindenki átadta az ajándékát Niallnek. Én egy Nando's kuponnal leptem meg, aminek nagyon örült. Louisnak egy répa formájú és színű párnát ajándékoztam, amiről kijelentette, hogy ez lesz az új alvótársa.
Liamet a kedvenc Calvin Klein parfümjével ajándékoztam meg. Zaynnek egy fényképalbumot ajándékoztam, amelynek elején én és ők öten szerepeltek. Én a négy fiútól egy álomszép cipőt kaptam, amiért teljesen odavoltam.

Mikor Harry következett, magával húzott és felmentünk az emeletre, be a szobájába, ahol gyönyörű égők lógtak le a falról.
- Imádom őket, de ezt az ajándékot négyszemközt akartam átadni. Tudod, így olyan romantikus - kacsintott rám.
Zsebéből kivett egy aprócska dobozt, majd átnyújtotta nekem. Kinyitottam, és egy csodaszép karkötő volt benne, aminek medálja egy átlátszó kőből készült szívecske volt.
- Harry, ez nagyon szép! Nagyon tetszik. Köszönöm! - mondtam, majd átöleltem. Felrakta rám, én pedig csodálattal néztem az ajándékot.
Én is elővettem a neki szánt csomagom. Kibontotta, majd megpillantotta a kis ajándékokat. Az egyik egy bekeretezett kép volt rólunk. A kedvenc képem, amikor a Temze partján voltunk. A másik pedig egy kötött, rénszarvasos pulcsi volt. Nem gondoltam ám komolyan, hogy hordania kell. De nem hagyhattam ott a boltban, hiszen olyan vicces volt. És magamnak is vettem egyet, amit azonnal előkaptam hátam mögül.
- Ó, ez... Igazán - túrt bele hajába - Öhm egyedi - nézett a pulcsira furcsán, majd megnyomta az orrát, ami még énekelt is.
- Ugye hogy ez a tökéletes ajándék? És nekem is van - mondtam nevetve.
- A kedvenc pulcsim lesz! - nevetett fel.
Közelebb húzott magához, és adott egy apró puszit ajkaimra.
Nem akartuk sokáig egyedül hagyni azt a négy őrültet, így lementünk hozzájuk.
Az este hátralévő részét a szilveszteri parti megszervezésével töltöttük, amelyre Londonban került sor. Sokat gondolkodtam azon, kit hívhatnék még meg Annien kívül.
Elkezdtem a képeimet nézegetni, majd rátaláltam arra a képre, ami rólam és Annieről készült meg a suliban. Vicces, mert mi a következőképpen voltunk elkönyvelve az iskolánkban: A nagypofájú barna és az őrült szőke. Aki nem tudta a nevünket, csak így ismert minket. Harrynek is megmutattam a képet, mire elnevette magát. A fiúk is meg szerették volna már ismerni ezt az őrült szőke nőszemélyt. Kivéve Zaynt, mivel neki már volt lehetősége élvezni a csodás társaságát.

 Tovább lapozgattam a képek között, és rádöbbentem, ki az, akit nagyon szeretnék már látni. A legjobb fiú barátom, Nick volt az. Vele imádok veszekedni. Viccesen hangzik, de tényleg. Vele aztán tényleg tudjuk játszani az agyunkat. Komolyan olyan, mintha a testvérem lenne. Ezer éve nem láttam, így gondoltam őt is meghívom.

Ezeket a képeket nézve kicsit előtört belőlem a honvágy, de abban a pillanatban, mikor Harry tekintetével találtam szemben magam, ez az érzés azonnal elillant. Mikor körém fonja karjait, megtalálom a helyem a világban.
Az este végén mindenki elment aludni, én pedig Harryvel még fennmaradtam, és hajnalig mesefilmeket néztünk a vadiúj rénszarvas pulcsinkban. Úgy hülyéskedtünk, mint a haverok. Igen, abban biztos voltam, hogy Harry az ideális barát és az igazi számomra. Életem eddigi legszebb karácsonya vette kezdetét.