8. rész: Egy tökéletes nap.

A következő reggelen Zayn mellett ébredtem.
- Jó reggelt édesem! - mondta, majd megpuszilta fejemet.
- Neked is! - öleltem át szorosan.
Először Zayn ment be a fürdőbe. Már fél órája bent volt, mikor kiabálást hallottam. Odaosontam az ajtóhoz, és elkezdtem hallgatózni.
- Óóó, igen Zayn! Nagyon dögös vagy! - hallottam a fürdőszobából. - Igen, ez itt maga a tökéletesség - hallottam meg ismét Zayn hangját, mire halkan kuncogni kezdtem.
Hirtelen benyitottam. Zayn ott állt egy szál törülközőben, és nagyon megijedt, mikor betörtem. Óriási nevetésben törtem ki, majd odaléptem hozzá.
- Szeretlek Tarzan! - mondtam nevetve, majd beletúrtam a hajába, és megcsókoltam.
Mikor végzett, én mentem be. Felvettem egy amerikai zászlós topot, egy sötétkék farmersortot és egy vans cipőt.
- Zayn, megnézem Harryt. Majd találkozunk!
- Menj csak! - adott egy puszit ajkaimra.

Elindultam Harry szobája felé, és közben végig azon járt az eszem, hogy mégis mire véljem ezt a "teljesen beléd zúgtam" dolgot. Erőt vettem magamon és bekopogtam.
- Szia Elena! - zavarában beletúrt a hajába.
- Szia... Beszélhetnénk? - motyogtam.
- Persze, gyere be!
Leültünk az ágya szélére.
- Kiheverted a tegnapot, Harry? És.. tulajdonképpen azért is jöttem, hogy megbeszéljünk valamit, amit tegnap mondtál...
- Emlékszem mit mondtam. Elena, nem szeretném ha emiatt megromlana a barátságunk! És tulajdonképpen igaz, amit mondtam, de... - nem tudta befejezni a mondatot, mert belevágtam a szavába.
- Nem kell magyarázkodni! Tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna! - mosolyogtam rá. De közben belül mégsem akartam annyiban hagyni a dolgot. Éreztem hogy Harry nem egészen közömbös számomra.
Harry egy gyors bólintással válaszolt.
                            
                               *Harry szemszöge*

Én nem tudok úgy tenni mintha mi sem történt volna, Elena! Nem érted, hogy szeretlek? - gondoltam magamban, de lepleznem kellett érzéseimet. Szívem szerint abban a pillanatban megcsókoltam volna, de nem tehettem. Zayn a barátom. Nem, ez rossz kifejezés. A testvérem. És épp ezért nem vehettem el tőle Elenát. Pedig éreztem, hogy nem vagyok közömbös Elena számára.

                            *Elena szemszöge*

-De, Zayn ugye nem tud erről a dologról? - kérdeztem.
- Nyugodj meg, nem tud róla. És ha rajtam múlik, nem is fog! - válaszolta.
- Igen, szerintem is így lenne a legjobb. Mi lenne, ha a mai napot együtt töltenénk? Mint két barát, csak úgy lazán - mosolyogtam rá.
- Nagyon örülnék neki - viszonozta mosolyom Harry.

Lementünk a hallba, ahol  épp ott volt Zayn. Odamentem hozzá.
- Zayn, nem haragudnál meg, ha a mai napot Harry-vel tölteném?
- Dehogyis. Csak este 6-ra érjetek vissza! - mondta huncut mosollyal az arcán.
- Miben sántikálsz drágám? - kérdeztem kuncogva.
- Az maradjon meglepetés! - mondta, majd adott egy puszit a fejemre, és elment Louisékhoz.
Én és Harry elindultunk Barcelona belvárosába. Útközben megálltunk egy fagyizónál. Mindketten kértünk egy-egy gombócot, de az enyém úgy ahogy volt, mikor elkezdtem nyalni, lesett a földre.
- Istenem de béna vagyok - nevettem fel.
Harry odanyújtotta az övét. Elfogadtam egy mosoly kíséretében, kissé elpirulva.
Ezután elmentünk egy parkba, ahol volt egy nagy szökőkút. Mikor Harry elfordult, lefröcsköltem a haját.
- Nee, a hajam! Elena, te voltál? Na, ezt visszakapod! - mondta, majd eszeveszetten elkezdett fröcskölni.
- Ne, Harry! Áá, segítség! - kiabáltam, miközben körbe-körbe futottam a szökőkút körül. Minden ember minket nézett, de nem nagyon érdekelt. A végén már úgy megőrültünk, hogy belementünk a szökőkútba, és ott hülyéskedtünk. Egészen addig odabent tartózkodtunk, amíg néhány magas és kigyúrt fickó ki nem tessékelt minket onnan. Nevetve odarohantunk egy nagy füves területre, majd levetettük magunkat a fűbe.
- Eszméletlen jó fej vagy Harry! Ja és nem mellékesen eszméletlen őrült is! - borzoltam össze vizes haját.
- Akárcsak te, kedves Elena! - mondta nevetve.
Egy kis ideig ücsörögtünk ott szótlanul, egymást nézve. Lefeküdtünk a fűbe, és elkezdtük nézni a felhőket.
- Nézd, az ott olyan, mint egy elefánt! - mutattam az egyik felhőre.
- Tényleg! És látod, ami mellette van? Az meg olyan, mint Niall feje! - mutatott, rá, mire én felvont szemöldökkel rápillantottam.
- Szóval üres és minden a kaja körül forog benne? - kérdeztem nevetve.
- Hát, valahogy úgy - nevetett fel ő is.
Később egy sétálóutcában nézelődtünk, ahol az egyik kirakatban megláttam egy álomszép báli ruhát. Megálltam előtte, és elkezdtem csodálva bámulni.
- Nem szeretnéd felpróbálni? - szólalt meg mögöttem Harry.
Bólintottam, majd bementünk az üzletbe.
- Jó napot! Miben segíthetek? Csak nem Harry Styles-hoz van szerencsénk? - kérdezte az eladó.
- De, én vagyok az - mondta mosolyogva. - Felpróbálhatná a hölgy azt a ruhát? - mutatott a kirakatban lévő csodára.
- Persze, természetesen.
Bementem a próbafülkébe, és felvettem. Csodaszép volt, és még meglepően jól is állt.
- Nézzük! - mondta az eladó.
Kiléptem a gyönyörű ruhában, és mindenki csodálkozva nézett rám.
- Elena.. Egyszerűen gyönyörű vagy - mondta Harry.
- Köszönöm Harry! - motyogtam, majd elpirultam.
Levettem a ruhát, és intettem Harry-nek, hogy mehetünk.
Már későre járt, ezért elindultunk vissza a szállodába. Mikor megérkeztünk, elköszöntem Harry-től.
- Élveztem a mai napot! Köszönök mindent! A fagyit, a 'fürdőt', a felhő nézegetést és hogy felpróbálhattam azt a csodát! - mondtam neki mosolyogva.
- Inkább nekem lenne mit köszönnöm. Fantasztikus volt veled - mondta, majd megölelt, és mindketten elmentünk a szobánkhoz.
Mikor odaértem az enyém elé, egy papírt találtam az ajtómon.
' Kövesd a nyilakat ' - állt a papíron. Elkezdtem őket követni. A végén már a kertbe nyíló ajtóhoz értem. Kimentem, ahol megpillantottam egy gyönyörűen megterített asztalt, mellette pedig egy pokrócot leterítve a medenceparton. A fákon végigfuttatva pedig égők voltak, amik az egészet még hangulatosabbá tették.
És aztán... Megpillantottam Zaynt.
- Hát, ez volna az a bizonyos meglepetés! Kisasszony? - mondta, majd kihúzta az egyik széket.
- Zayn, ez gyönyörű! - néztem körbe, miután leültem.
- És ez még nem minden! - mosolygott rám - Vacsora is van. Én magam csináltam - húzta ki magát büszkén.
- Te? Hiszen te nem is tudsz főzni! - mondtam nevetve. - Vagy igen? Miket nem tudok rólad Zayn?
- Miattad ezt is megtanultam. Pedig még életemben nem csináltam semmit sem a konyhában. Illetve ha a teát annak vesszük - nevetett fel, melyre én egy mosollyal válaszoltam.
Először a levesből ettünk.
- Ez... Ez a kedvenc levesem! Honnan tudtad hogy a kínai édes-savanyú levest szeretem a legjobban? - kérdeztem meglepetten. Nagyon jól esett, hogy Zayn ennyire figyel rám.
- Titok - mondta huncut mosollyal az arcán.
Ezután jött a főétel, ami sült csirke volt.
- Hmm, Zayn ez isteni! - mondtam, miközben teli volt a szám, mire Zayn elkezdett nevetni.
- Örülök, hogy ízlik. És... Láss csodát! Jön a desszert. Egyszerű, de nagyon finom. Gyere, üljünk le a pokrócra!
Leültünk. Elővett egy tál epret, tejszínhabot és csokiöntetet.
- Tiéd az első falat! - mondtam, majd szájába adtam az epret. Így etettük egymást, amíg nagy bánatunkra, el nem fogyott.
Felállt, és udvariasan lehajolt.
- Szabad egy táncra, hölgyem? - kérdezte látszólag teljes komolysággal.
- Itt? De hát nincs is zene! - mondtam nevetve.
- Ki mondta, hogy nincs? - és egyszer csak megszólalt egy dal. Fogalmam sem volt, hogy honnan, de ez maradjon az ő titka.
Elkezdtünk táncolni.
- Hogy csinálod ezt? Hihetetlen vagy! - adtam neki egy csókot.
Egyszer csak elengedte derekamat, és a medence felé kezdett futni.
- Most meg mit csinálsz? - kérdeztem nevetve.
Levette pólóját, beleugrott a vízbe, és azt tettette, hogy menten megfullad.
- Segítség! El fogok süllyedni! - kiabálta.
- Megyek már! - levettem én is a felsőmet, ami alatt egy csillagos fürdőruha volt, és nevetve beleugrottam a vízbe.
Együtt úszkáltunk ott egy ideig, bár a medence nem volt túl mély. Odalépett hozzám.
- Szeretlek Elena! - suttogta. Átkarolt, majd hosszan megcsókolt.
- Én is téged! Nagyon! És nem akartam tönkretenni ezt a gyönyörű pillanatot, de nagyon fázom.. - mondtam.
- Semmi baj! Gyere, felmegyünk a szobába!
Kimentünk a medencéből, felvettem ruháimat a földről és elindultam az ajtó felé, mikor Zayn hirtelen hátulról felkapott az ölébe, és úgy vitt fel a szobáig. Az ajtó előtt letett, majd bementünk a szobába.
Gyorsan mindketten bementünk a fürdőszobába, megszárítottuk hajunkat, és bebújtunk az ágyba.
- Csodás este volt Zayn! - suttogtam, és odabújtam hozzá.
- Igen, életem eddigi legjobb estéje! - mondta, majd megpuszilta fejemet.
Elalvás előtt gyorsan írtam egy üzenetet Annie-nek.
" Holnap feltétlenül hívj fel! Rengeteg mesélni valóm van Annabell! "
Néhány perc múlva jött is a válasz:
" Reggel kilenckor hívlak, már megöl a kíváncsiság. Puszi. xx "

Még egyszer megpusziltam Zaynt, és már aludtam is.