11. rész: Rossz emlékek.

 Másnap is szüntelenül Harry járt a fejemben. Az a csók olyan csodálatos volt. Nem akartam, hogy ez csak egyszer történjen meg. Viszont ott van Zayn is... A szerelmem. Nagyon bántam, hogy annyira túlreagáltam azt a "mi csak barátok vagyunk" dolgot. Egy kis időre volt szükségem, hogy rendet tegyek a fejemben.

Délelőtt gyorsan összekészültem, felvettem egy fekete nadrágot fehér inggel, és a kedvenc párducmintás sálammal.
- Ki kell találnom valami programot.. - mormoltam.
A fiúk egész nap próbán voltak, interjúról interjúra jártak, így kénytelen voltam valamit egyedül csinálni. Végül úgy döntöttem, hogy minden londoni nevezetességet megnézek, amit eddig még nem láttam.
Elindultam, és elsőként a Temze partján sétáltam. Végre először sütött a nap, mióta Londonban voltam. Néhány percig csak álltam egy helyben, és élveztem, ahogy a nap melege simogatja arcomat.
Még mindig ott álltam, mikor egy kéz hátulról megérintette hátamat. Hátrafordultam, és teljesen ledöbbentem.
A volt barátom, Chris Woods állt előttem. Rossz érzés kerített hatalmába. Volt is rá okom, mivel elég sok kellemetlen emlékem fűződik Chris-hez. Még két évvel ezelőtt jöttünk össze. Először nagyon megértőnek és romantikusnak tűnt, de ezt az illúziót hamar lerombolta. Kiderült róla, hogy egy érzéketlen, agresszív állat, aki még csak nem is szeretett, csak kihasznált. Mialatt együtt voltunk, számtalanszor megcsalt. Egy alkalommal meg is ütött. Akkor úgy döntöttem, hogy örökre végzek vele. De nem sokkal később valami aprósággal visszalopta magát a szívembe. Túl naiv voltam, ráadásul szerelmes is.. Néhány hónap múlva ismét szakítottunk, mert Chris a családjával Londonba költözött.
Mióta én is itt tartózkodtam, kicsit tartottam is tőle, hogy összefutunk majd. A félelmem beigazolódott.
- Nocsak, kit látnak szemeim?! - kérdezte.
- Chris.. Szia! Megváltoztál. Mi van veled? Ezer éve nem beszéltünk.. - mondtam, miközben a földet bámultam.
- Én megvagyok. De veled mi újság? Hé, Elena.. - kezét államra helyezte, felemelte fejem, és egymás szemébe néztünk.
Akkor kezdtem kicsit úgy érezni, hogy végre megváltozott.
- Hát, az én életem elég bonyolult... - vettem egy mély levegőt, majd hosszasan kifújtam, mikor arra a sok bonyodalomra gondoltam, ami most körülöttem történik.
- Elmesélhetnéd egy kávé mellett! - mosolygott rám.
Elfogadtam ajánlatát, majd beültünk egy Starbucksba.
Elmeséltem neki, hogy a One Direction stylist-ja vagyok, és hogy Harry-hez és Zayn-hez gyengéd szálak is fűznek. Ő is mesélt nekem egy lányról, akivel már több hónapja jártak, de nemrég annyira összevesztek, hogy szakítottak.
Egész jól éreztem magam Chris társaságában. Már beesteledett, mikor hazafelé sétáltunk. Egy kihalt, csendes utcában jártunk éppen.
- Elena, el kell mondjak valamit.
- Halljuk! - mosolyogtam rá.
- Most, hogy ismét találkoztunk, sok mindenre rádöbbentem. Szóval a lényeg az, hogy én még mindig szeretlek! - mondta, majd hirtelen közelebb húzott magához.
- Chris, én... Kérlek engedj el! Én úgy már nem szeretlek! - mentegetőztem, miközben próbáltam eltolni magamtól.
- Ugyan már, ne mond, hogy te nem akarod! - simogatta meg arcomat, miközben egyre erősebben szorított. Éreztem rajta az erőszakosságot.
- Nem! És most engedj el, érted? Nem akarok tőled semmit. Mást szeretek.
- Zaynt? Vagy talán azt a Harry gyereket? Na ne. Tudom, hogy még mindig velem akarsz lenni! - már majdnem megcsókolt, mikor végre sikerült ellöknöm magamtól.
- Igen, szeretem Zaynt! Szerelmes vagyok belé! Remélem fel fogtad! - bevallom, kicsit féltem is, hogy bántani fog.
- Na persze...
- Tudom, hogy te sem szeretsz engem! Sohasem szerettél! Mindig csak a játékszered voltam, ez most sem lenne másképp! - kiabáltam, mikor egy könnycsepp csordult le arcomon.
Erre már nem válaszolt semmit, csak némán nézett rám.
Elindultam egy forgalmas út felé, mikor hirtelen visszarántott, és megcsókolt. Nagyon ideges lettem, és rettegtem. Minden áron el akartam lökni magamtól, és nagy nehezen sikerült is.
Már futva menekültem minél messzebb Chris-től, mikor utánam kiabált.
- Itt még nem végeztünk cica!
Kirázott a hideg. El sem tudtam képzelni, hogyan voltam képes összeállni egy ilyen alakkal. Még hogy megváltozott... Úgy éreztem, csak rosszabb lett, mint azelőtt volt.
Negyed óra futás után végre hazaértem. Megkönnyebbülten beléptem a lépcsőházba, és elindultam felfelé a csigalépcsőn. Mikor a lakásom elé értem, az ajtóm előtt egy óriási ajándékdobozt pillantottam meg. Gyorsan bevittem a lakásba, és kinyitottam. Annyira megörültem, mikor megláttam mi van benne. Az az álomszép báli ruha pihent a dobozban, amit még Barcelonában próbáltam fel. Kivettem, majd letettem a kanapéra. A doboz alján még egy levelet is találtam. Kibontottam, majd elolvastam.

'A ruhaprobléma ezennel kipipálva.
                                                    Harry '

Harry megvette nekem a ruhát Barcelonában?  Hihetetlennek találtam, miket meg nem tesz értem. Egyre inkább erősödtek az érzéseim iránta. A Chris-szel való találkozásom viszont nagyon felkavart.
- Hu. Az életem egyre inkább bonyolódik. Két hónappal ezelőtt még egy átlagos, kisvárosi lány voltam.
 Most pedig a One Direction stylist-ja vagyok. Hihetetlen.. - mondtam magamban.

És ezennel már biztos volt, hogy el tudok menni a bálba.