15.rész: Szép kis esküvő...

Izgatottan keltem fel, és kíváncsi voltam, ki kopogott. Kipattantam az ágyamból, megdörzsöltem szemeimet, majd odafutottam az ajtóhoz, és kinyitottam. Örömömben akkorát sikítottam, hogy szerintem az egész házat felriasztottam legszebb álmaiból.

- Meglepetéés! - tárta ki karjait keresztanyukám, Nicole.
- Nicolee! Annyira, de annyira örülök, hogy megint itt vagyok! - mondtam, majd karjaiba vetettem magam, és szorosan átöleltem.
- Én is, kicsim. És útközben találkoztam a lovagoddal is. És... Hát mit ne mondjak. Grr - kacsintott rám Nicole.
- Ugye? Ő a legcsodálatosabb fiú a világon. Nem is tudom, hogyan érdemeltem ezt ki..
- Egy ilyen klassz csajnak legalább ilyen klassz csávó jár! - mondta nevetve.
Elmosolyodtam. Nicole rengeteget jelentett nekem. Mióta anyu meghalt, ő úgy szeretett, mintha az anyukám lenne, ezért nagyon hálás voltam neki.
- Hihetetlen, hogy ma.. Összeházasodtok Andrew-val. Tökéletes páros vagytok!
- Igen, én is így látom. De most gyere és nézd meg a ruhámat!
- Már annyira szeretném látni! De várj, hiszen én még pizsamában vagyok! - nevettem fel - megvárnál, amíg bemegyek a fürdőbe?
- Persze, de siess! - mosolygott rám.
Gyorsan kivettem a szekrényemből egy melegítőt és egy kapucnis pulcsit, és elindultam a fürdő felé. Gondtalanul benyitottam, de nagyon meglepődtem, mikor Zayn állt előttem egy szál törölközőben.
- Ó, ne haragudj, megzavartalak a készülődésben?
- Nem, és hálás is vagyok neked, hogy benyitottál. Te jó ég, elfelejtettem bezárni. Ha apád nyitott volna be, na az nem lett volna ilyen vicces - nézett rám komolyan, mire én elnevettem magam.
- Akkor keresek más helyet, ahol felöltözhetek. Te meg művészkedj tovább a hajaddal! Úgy érzem el fog tartani néhány órába, míg elkészül - szétborzoltam a haját, mire ő világfájdalmas arccal rám nézett.
- Elena, most nézd meg mit tettél? Plusz egy óra lesz, mire elkészül. Ezt még visszakapod drágám! - rám kacsintott, és szájára olyan kis sunyi mosoly húzódott.
- Kötve hiszem! - mondtam, majd kinyújtottam rá nyelvem. Néhány másodperccel később viszont már mosolyogva léptem oda hozzá, és hosszan megcsókoltam.
Gyorsan felöltöztem, és már siettem is Nicole-hoz.
- Végre megérkeztél! - kiabált Nicole egy paraván mögül.
- Már öltözöl? Megöl a kíváncsiság!
- Néhány másodperc, és már láthatsz is - és így is lett. Nicole előbújt, és egy gyönyörű menyasszonyi ruha volt rajta. Tökéletesen nézett ki. Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy nekem van a legszebb keresztanyukám a világon. A lélegzetem is elállt, mikor már a haját is megcsinálták.
Mielőtt elkezdődött volna a szertartás, én is felvettem a ruhát, amit már nagyon régóta tartogatok erre az alkalomra. Megérkeztem az esküvő helyszínére. Kifinomult és ízléses volt, akárcsak Nicole.
Megpillantottam Zayn-t, aki éppen a vőlegénnyel, Andrew-val csevegett. Odaléptem mögé, és hátulról szorosan átöleltem.
- Miről folyik a beszélgetés? Andrew, piszok nagy mázlista vagy! Tökéletes feleséged lesz - mondtam neki mosolyogva.
- Zayn sem panaszkodhat, hogy ilyen tündéri barátnője van! - mondta Andrew, majd odalépett hozzám és jól megölelgetett. Úgy tekintettem rá, mint a keresztapámra, annak ellenére, hogy nem is ő volt.
Végre elérkezett a szertartás ideje. Belépett a menyasszony. Mikor kimondták fogadalmukat, Zayn hirtelen összekulcsolta ujjainkat, és rám mosolygott. Rengeteget jelentett nekem, hogy ott volt velem.

Később már javában zajlott a lagzi. Zayn egészen összebarátkozott az összes családtagommal. Különösen jóban lettek a nagypapámmal, aminek nagyon örültem. Hajnali kettő lehetett, mikor úgy döntöttünk Zayn-nel, hogy hazamegyünk. Megérkeztünk, felsiettünk a szobámba, és én azonnal levetettem magam az ágyra, mivel eléggé elfáradtam.
Zayn lement a konyhába, de közben hallottam, hogy a tévét is bekapcsolta. Leosontam a lépcsőn, és figyeltem mit csinál. Leültem a lépcső aljára, és onnan néztem a tévét.
Hirtelen felkaptam a fejem egy különös riportra.

" Harry Styles-nak barátnője van? A fiút és a titokzatos lányt egy este kapták lencsevégre Londonban, miközben a pár csókolózott. Bennfentes forrásokból később kiderült, hogy a lány a fiúk stylistja. Kíváncsian várjuk, mikor jelentik be hivatalosan is kapcsolatukat. "

Teljesen ledöbbentem. Torkomban hatalmas gombócot éreztem. Felálltam, mire a lépcső egy hatalmasat nyikorgott. Zayn meghallotta, és hátranézett.
Szemeim könnybe lábadtak, és kérlelően néztem Zaynre, jelezve neki, hogy bocsásson meg, mikor még nem is mondtam semmit.
- Ezt meg mégis mire véljem? - kérdezte suttogva, de éreztem hangján a csalódottságot, a szomorúságot és a haragot is.
- Zayn, kérlek szépen ne haragudj! De tudnod kell, hogy ez akkor történt, mikor te és én.. Épp nem voltunk együtt! Annyira sajnálom! Én nem tudom mi volt velem.. Csak csalódott voltam és szomorú, Harry pedig végig ott volt, és én azt hiszem nagyon elveszítettem a fejem!. - mentegetőztem, és könnyeim elkezdtek elképesztő mennyiségben hullani.
- Ne! Csak könyörgöm ezt ne Elena! Ne mentegetőzz! Még hogy szeretsz mi? Ha szeretnél, és szerettél volna, eszedbe se jut megcsókolni Harry-t. El sem tudom képzelni mi történhetett még köztetek. Neked van egyáltalán fogalmad róla, milyen nehezen engedem magamhoz közel az embereket? Vagyis hogyne tudnád.. Mindent tudsz rólam, mert mindent elmondtam. Vakon is megbíztam benned, mert szerettelek! Mindennél jobban. De most.. Már nem tudom mit érzek. Leginkább gyűlöletet. Örökre elveszítettél Elena Smith! Gratulálok! - neki is könnyekbe szöktek szemei.
- B-bocsáss meg! - dadogtam, majd elcsuklott a hangom.
Nem válaszolt, csak lenézően rám pillantott, és felrohant az emeletre.
Leültem a földre a falnak támaszkodva, összekuporodtam, és csak sírtam és sírtam. Mindent tönkretettem. Szép napnak indult. Gyönyörűnek.De a legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen rossz vége is lehet.
Régóta ott ültem már, mikor meghallottam, hogy kinyitódik az ajtó. Apu lépett be, és azonnal meglátott. Ijedten nézett rám, mivel nem tudta, miért ülök ott összekuporodva, kisírt szemekkel a sarokban, hajnali háromkor.
- Kicsim, mi történt veled? - ült le mellém, majd közelebb húzott magához.
- Apu, mindent tönkretettem. Elrontottam.
- De, mégis mi? Miért? - faggatott.
- A tv leadott egy riportot, amiben azt mondták, hogy én és Harry együtt vagyunk. Na de ez még nem minden. Volt ott egy kép is, amin éppen.. Csókolózunk - az utolsó szót már suttogva mondtam ki, és ismét elkezdtem sírni, mikor eszembe jutott, hogy valószínűleg Zayn és köztem mindennek vége. Örökre.
- Szóval innen fúj a szél.. Hát kicsim, ezt elrontottad, igazat mondasz. Pedig már egészen megkedveltem Zayn-t. De nem lehet, hogy talán mégiscsak Harry az igazi? - kérdezte, majd megsimogatta arcomat.
Nem válaszoltam. Teljesen összetörtem. Nem tudtam kiigazodni a saját érzéseimben.
- Apu, Zayn volt az egyetlen ok, amiért fel akartam kelni reggelente. Ő volt a mindenem. És most, hogy elveszítettem, nem maradt semmim.
Apa tudta mit érzek, ezért csak adott egy puszit a fejemre, felkapott ölébe, felvitt az emeletre, bevitt a szobámba és letett az ágyra. Könnyes szemekkel aludtam el. Az álomvilágom volt az egyetlen, ahol most minden rendben volt.

Másnap reggel reménykedtem, hogy ez az egész csak egy rémálom volt, de sajnos nem.
Lementem a konyhába, ahol apu már kakaóval várt, úgy mint régen. Leültem egy székre, felhúztam lábaimat, és összekuporodva ittam meg a kakaót.
- Z-Zayn, ő már lejött? - kérdeztem suttogva.
- Igen.. És már a bőröndjeit is lehozta. Kérdezni is akartam : most visszamész vele?
- Úgy érzem ezt kell tennem. Ez gyakorlatilag egy ösztöndíj. Nem adom fel..
Egyszer csak Zayn lejött a lépcsőn.
- Összepakoltál? - kérdezte, miközben a falat bámulta. Nem akart a szemembe nézni.
- Igen.. - suttogtam remegő hangon.
- Akkor lassan induljunk! - mondta nyersen, majd felment a szobába, ahol aludt.
Lehoztam bőröndjeimet, és elbúcsúztam apától.
- Nicole. Tőle el sem tudtam köszönni..
- Majd megmondom neki, hogy sürgős volt. És.. Kicsim, itt van egy levél. De kérlek csak akkor olvasd el, mikor már biztos helyen leszel. Megígéred? - nyújtotta kezembe a borítékot.
- Persze. Szeretlek apa! - köszöntem el tőle.

Zayn az egész úton hozzám sem szólt, de még csak rám sem nézett.
Mikor ismét Rómába értünk, a fiúk fogadtak minket...