18. rész: Egyre bonyolultabb...

Kereken egy hónapja voltunk együtt Harry-vel teljes boldogságban. Azt azért mellékesen megemlíteném, hogy Caroline Flack-et sikeresen kiiktattam a képből. Nem mintha bajom lenne vele, csak nem szeretek osztozni azon, ami az enyém. És valószínűleg Caroline célja nem az osztozás volt, hanem csak magának akarta Harryt. Ahogy én is. De én győztem.


Kisettenkedtem az ágyból, és síri csöndben kiosontam a konyhába. Még mindig nagyon csendben elkészítettem az hónapfordulós reggelinket. Mikor láttam, hogy Harry ébredezik, bementem a hálószobába.
- Boldog első hónapfordulót drágám! - ugrottam be az ágyba, majd adtam egy hatalmas, cuppanós puszit Harry arcára.
- Neked is kicsim - dünnyögte még félálomban, majd mikor már teljesen felébredt, kaptam egy csókot.
- Nézd csak, meglepetésem is van! - mondtam, majd behoztam a reggelinket.
- Tündér vagy! - mosolygott rám, majd megsimogatta arcomat.
Szép lassan megreggeliztünk, majd olyan tíz óra körül úgy döntöttünk, ideje lenne felöltözni.
Magamra kaptam egy fekete-fehér csíkos pulcsit és egy világoskék farmert, hajamat pedig kontyba fogtam.
Harry nem akarta hogy az utcán lerohanják, így egy szürke kapucnis pulcsit vett fel.
A tükörben méregettem magam, mikor Harry hátulról átkarolta derekamat.
- Remélem tudod, hogy gyönyörű vagy! Minden porcikád tökéletes - suttogta fülembe, mire elmosolyodtam.
Megfordultam, mélyen szemébe néztem, majd megcsókoltam.
- Szeretlek Harry!
- Én is szeretlek! - mondta, majd ezúttal ő csókolt meg engem.
Elindultunk a próbára, és szerencsére Harryt senki sem ismerte fel.
Mikor megérkeztünk a fiúk már javában hülyéskedtek. Beléptünk a terembe, majd Louis odarohant hozzánk, felemelt, és jól megölelgetett.
- Ezt most miért kaptam? - kérdeztem nevetve.
- Á, csak úgy.. - válaszolta unott hangon, mire még jobban elkezdtem nevetni. Bírom Louis hangulatváltozásait. Az egyik pillanatban még imád, és agyonölelget, a másikban meg már nem is érdekled.
Lepakoltam táskámat, majd megláttam Zaynt.
- Sziaa!  - futottam oda hozzá, majd adtam egy pacsit neki.
Zayn... Az utóbbi időben nem is öleltem meg. Eltelt már vagy egy hónap úgy, hogy még csak hozzá sem értem. Illetve, ha úgy vesszük, hogy a lepacsizás érintkezésnek számít, akkor megérintettem. De ezen kívül semmi bensőséges dolog nem történt köztünk. Még mindig olyan érzéseket váltott ki belőlem, amelyeket én magam sem értettem. Persze a Harry iránti érzéseim semmihez sem voltak foghatóak, de Zayn valahogy még mindig képes volt elbizonytalanítani.
- Csőő. Van egy meglepetésem Elena! - kacsintott rám.
Kíváncsian ránéztem, de nem mondott semmit.
Türelmetlenül vártam néhány percig a "nagy meglepetésre", de mikor megláttam mi az, vagy inkább ki az, nem nagyon örültem, sőt. Totálisan felbosszantott.
- Nos, Elena, ő itt az új stylist segéded, Catherine Waldorf! De hívd csak simán Catnek! - mondta Zayn hatalmas vigyorral az arcán. És megfogta a kezét.(!)
- Szia Elena! Zayn sokat mesélt rólad. Cat vagyok - nyújtotta felém kezét.
- Nagyon örülök a találkozásnak - udvariasságból én is kezet nyújtottam - És.. Ti együtt vagytok?
- Igen. Két hete. De még csak ti tudtok róla - mondta Cat, majd rámosolygott Zaynre.
Hogy mi a franc? Együtt?! És mégis mi van velem? Szeretem Harryt. Akkor meg miért vagyok féltékeny? Próbáltam elhessegetni a gondolataimat, és csak álltam ott bugyután, bólogatva.
Ezen gondolatok miatt még el sem jutott az agyamig, hogy ez a csaj nem csak Zaynre csapott le, hanem az ösztöndíjamra is. Bár ahogy végignéztem a lányon, nem nagyon hittem, hogy anyagi gondjai lennének. Ráadásul a neve Waldorf. Már ez is olyan előkelő..
Zayn néhány percre magunkra hagyott, Cat pedig azonnal kihasználta a lehetőséget, hogy "összebarátkozzunk".
- Remélem nem haragszol, hogy mostantól együtt dolgozunk majd. Biztos nagyon jól ki fogunk jönni - mondta vigyorogva. Már amikor beszélt is érezni lehetett rajta, hogy ő az a tipikus kétszínű fajta.
- Ó, dehogyis. Biztosan... Jut eszembe. Te és Zayn. Hogy jöttetek össze?
- Hát... Már régóta ismertük egymást. De csak most jöttünk rá, mit is érzünk egymás iránt.. - mondta, majd elpirult.
- Aha... - válaszoltam unott, arrogáns hangon.
- Neked most meg mi bajod? - kérdezte felháborodottan.
- Őszinte legyek? Nem vagyok az a jópofizós fajta. Ha valaki nem szimpatikus, annak nem fogom tenni a szépet. És sajnos meg kell hogy mondjam, te már most, első találkozásra is nagyon unszimpatikus vagy nekem. Ez a helyzet.
- Igen? Na én majd megmutatom neked, ki az unszimpatikus - teljesen sértődötten elrohant. Mindig is idegesítettek azok, akik ennyire fenn hordták az orrukat. Na meg akik ilyen nagyra vannak magukkal, pedig nincs nagyon mire.
A próba hátralévő részében rádöbbentünk, hogy fontos elintézni valójuk lenne a fiúknak a belvárosban, egy irodában. Valami szerződést kellett aláírni.
A fiúk úgy döntöttek, engem és Zaynt küldenek el elintézni a dolgokat.
Elindultunk, majd megérkeztünk egy nagyon magas felhőkarcolóhoz.
- Ide jöttünk? - kérdeztem, miközben felnéztem a magas épület tetejére. Már lentről nézve is tériszonyom lett.
- Pontosan.
Bementünk, és azonnal a lift felé vettük az irányt. Zayn benyomta a gombot a 15. emeletre.
- Te jó ég. Hány emeletes ez az épület? - kérdeztem ijedten. Kezdtek kijönni rajtam a klausztrofóbia tünetei.
- 25 - dünnyögte.
Két perce ment a lift, és már a tizedik emeletnél tartottunk, mikor a lift hirtelen megállt. Teljesen bepánikoltam.
- Zayn.. E-ez miért állt meg? Ugye direkt? - dadogtam.
- Hát, el kell hogy keserítselek Elena. Szerintem itt ragadtunk.
- Hogy mi? Jaj ne. Most mi lesz?  Egyébként is, egyáltalán minek kellett engem iderángatni? Klausztrofóbiás vagyok. Mindemellett még tériszonyom is van! - hadartam, miközben levegő után kapkodtam.
- Nyugi már! Megnyomtam a vészcsengőt. Valaki nemsokára jön, és kivisz minket innen.
- Te hogy bírsz ilyen halálosan nyugodt lenni? - kérdeztem felháborodottan, mikor már majdnem elájultam.
Járkáltam körbe-körbe, ( már amennyire egy négy négyzetméteres liftben lehetett ) és legyeztem magam.
Fél óra elteltével cseppet sikerült lenyugodnom, de felháborított, hogy még mindig nem jött senki.
Csak álltam az üvegnek támaszkodva, és vártam, hogy történjen valami.
- Tudom, hogy féltékeny vagy... - szólalt meg Zayn sunyi mosollyal az arcán.
- Miről beszélsz?! - kérdeztem értetlenül.
- Te is jól tudod Elena. Lerí rólad a féltékenység. Ahogy megláttad, hogy Cat kezét fogom, majdnem szétrobbantál az idegességtől. Jól ismerlek, úgyhogy ne tagadd le!
- Mi? U-ugyan már. Ez hatalmas hülyeség. Chh - legyintettem kezemmel és zavartan nevettem - Szeretem Harryt. Csak őt - vontam fel szemöldököm, miközben karba tett kézzel támaszkodtam a falnak.
- Na persze.. Ne hülyíts Elena! Mindketten tudjuk, hogy szeretsz engem.
Közelebb lépett hozzám, és huncutul rám mosolygott. Ó, az az átkozottul szexi, rossz fiús mosolya.
Nem tudtam tiltakozni, de őszintén szólva nem is akartam.
Én még mindig háttal a falnak álltam, ő pedig két kezét a falnak helyezte, és csupán néhány centire állt tőlem. Megéreztem azt a mennyei illatát, amitől mindig elgyengültem.
Szája enyém felé közeledett, és ajkaink már majdnem összeértek, mikor a lift hirtelen elindult felfelé. Mindketten elkaptuk fejünket. Zavarba jött, és beletúrt hajába. Én is zavarba jöttem.
Mégis mit csinálok? Én sem értettem, mi történik velem.
Kinyílt a lift, és a karbantartó állt előttünk.
- Elnézést a kellemetlenségért! Öt évente egyszer fordul elő.
Megráztuk fejünket, jelezve hogy semmi baj. Amíg ott tartózkodtunk, végig egymásra sem néztünk. De ha véletlenül mégis összeakadt a tekintetünk, mindketten zavartan kaptuk el fejünket.
- Mégis mi a fene történik veled Elena? Lassan fél éve játszod ezt a drámát. Nem tudsz dönteni két ember között. Hol az egyikkel vagy, hol a másikkal. Egyikük sem érdemli meg, hogy játssz velük... - gondoltam magamban.
Mikor este hazaértem, már nagyon későre járt. Harry már rég otthon volt. Aludt a drága. Ezért nagyon csöndben becsuktam az ajtót, lefürödtem, és én is bebújtam mellé az ágyba. Megpusziltam, majd hozzábújtam.
- Szeretlek Harry! Nagyon.. - suttogtam.
 Az alvás nem igazán jött össze, mivel az aznap történtek nem hagytak nyugodni. De ha Zayn-nek barátnője van, akit mellesleg utálok, akkor miért csinálta ezt? Ha nem indul el a lift, akkor megcsókolom. Még jó, hogy nem történt meg. Egyáltalán szeret még engem Zayn? És én szeretem őt? Totális felfordulás volt az agyamban, de legfőképpen a szívemben.
Remek... Mikor azt hiszem, ennél jobban már nem tudom bonyolítani az életem, valahogy mindig rácáfolok.