13. rész: Kellesz!

                            

 Végre ismét teljesen boldog voltam. Zayn mellett biztonságban éreztem magam. Viszont Harry-vel kapcsolatban sok minden aggasztott. De abban nem kételkedtem, hogy Zayn-nel akarok lenni.


Ismét elhagytuk Londont, és a fiúk turnéja ez alkalommal Olaszországban folytatódott. Örültem, hogy végre ismét egy napsütéses, meleg helyen lehettünk.
Az első reggelen, amikor ott ébredtünk, felkeltem, felvettem egy fekete sortot a kedvenc fehér pólómmal, és egy szandált. Éppen a hajamat kontyoltam fel, mikor kaptam egy sms-t.
' Gyere le a hotel elé, mondanom kell valamit. :) xx '
Mikor megláttam hogy ki írta, rögtön mosolyra húzódott a szám.
Lesiettem a lépcsőn, majd kimentem a hotel bejárata elé, ahol rögtön meg is pillantottam Zayn-t.
Odaléptem, hozzá, majd egy csókot nyomtam ajkaira.
- Jól aludtál? Egyébként miért hívtál? - kérdeztem.
- Nagyon jól. Az igazság az, hogy azért hívtalak, mert...
- Baj van? - vágtam szavába ijedten.
- Nem Elena, dehogyis! Csak tudod a szüleim pont itt nyaralnak, és mi is itt vagyunk. Így gondoltam összeköthetnénk a kellemeset a hasznossal, és bemutathatnálak nekik.
- Tényleg itt vannak? Ez nagyszerű. Szívesen megismerném őket - mosolyogtam Zayn-re.
- Akkor ma a tengerparton 3-kor találkozunk velük.
- Rendben.

Elérkezett a délután. Bevallom, kicsit izgultam is. Kíváncsi voltam, milyenek Zayn szülei. Az is érdekelt, hogy vajon mennyire egyezik a róluk alkotott képem a valósággal. Elindultunk a tengerpart felé, de közben majd kiugrott a szívem a helyéről.
- Elena, te izgulsz? - fordult felém Zayn, majd összekulcsolta kezeinket.
- Bevallom igen. Mi van, ha nem is leszek szimpatikus nekik? - kérdeztem aggódva.
- Már hogyne lennél nekik szimpatikus? Egy ilyen tündéri, gyönyörű, kedves lányt, mint te, egyszerűen nem lehet nem szeretni! Na gyere ide te kis buta - közelebb húzott magához, átkarolta derekamat, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Remélem igazad lesz. Egyébként, szeretlek! - mondtam suttogva, majd beletemettem arcomat mellkasába.
- Én is szeretlek édesem - ezúttal arcomra kaptam egy puszit.
Megérkeztünk a tengerpartra, és Zayn azonnal észrevette szüleit. Mosolyogva integetett nekik, majd elindultunk feléjük.
- Sziasztok! - mondták Zayn szülei.
- Jó napot! - mondtam, de még én is meglepődtem halk, rekedt hangomon.
Bemutatkoztunk egymásnak, és elkezdtünk sétálgatni. Nem is értem, miért izgultam annyira. Zayn családja nagyon barátságos és közvetlen volt velem. Igazán jól éreztem magam a társaságukban. Szóba került az én családom is. Elmeséltem, hogyan veszítettem el az anyukámat, és azt is, hogy apa mennyi mindent megtesz azért, hogy nekem jó életem legyen. Kimaradhatatlan volt az is, hogy meséljenek Zayn vicces gyerekkori sztorijairól, amik számára nem viccesek, inkább kínosak voltak, de én jót nevettem rajtuk. Elég későre járt már, mikor Zayn szülei visszamentek a szállodájukba. Mi még ott maradtunk egy kicsit, és sétálgattunk a homokban, kézen fogva, olyan romantikusan. A naplementétől az ég gyönyörű színekben pompázott, amit öröm volt nézni is.
- Látod, oktalanul izgultál! - simogatta meg arcomat.
- Igen. Anyukádék nagyon kedves emberek. Jól éreztem magam velük - mosolyogtam rá.
Leültünk egy pokrócra, Zayn ölébe húzott, de nem a szokásos módon. Ez alkalommal lábaimat összekulcsoltam derekán, és úgy ültem az ölébe. Homlokát enyémnek döntve hosszasan megcsókolt.
- Várj, mi lesz ha meglátnak? - kérdeztem, miközben egy kicsit távolabb húzódtam tőle.
- Már nem érdekel Elena. Bárki megláthatja. Tudják csak meg az emberek, hogy te vagy a lány, akit szeretek - suttogta, majd ismét visszahúzott magához, és megcsókolt. Már pár perce csókolóztunk, mikor Zayn lefeküdt, és magával húzott. Szorosan karolta át derekamat, én pedig beletúrtam a hajába. Éreztem, hogy kicsit kezdünk túl messzire menni, ezért észbe kaptam, hirtelen eltoltam magamtól, és felültem.
- Ne haragudj! Kicsit elveszítettem a fejem.. - mondta, majd zavarában, elkezdte a haját birizgálni.
- Nem baj... Csak itt megláthatnak. Igaz, már nincsenek olyan sokan, de akkor is. Ez mégis csak egy nyilvános hely... - mondtam dadogva. De legszívesebben abban a pillanatban letepertem volna Zaynt.
- Most haragszol? - nézett rám szomorúan.
- Nem. Épp ez az. És megkérdezem én: Haragudnál ha azt mondanám, most azonnal kellesz nekem?
- Igen? - kérdezte, majd felvonta szemöldökét, és elkezdett huncutul mosolyogni. - Mi? Dehogy haragszom! Ez esetben azt javasolnám, menjünk vissza a szállodába, mielőtt még jobban elveszteném a fejem! - nézett rám szemöldökét vonogatva, még mindig azzal a huncut mosollyal az arcán.
Bólintottam, ezennel már én is azzal a huncut mosollyal, de nem akartam az időt vesztegetni, inkább minél hamarabb vissza akartam menni a szállodába. Végre megérkeztünk, és amint beléptünk az előtérbe, rögtön a lift felé vettük az irányt. Már ott sem bírtam magammal, elkezdtem őrülten csókolni. Végre kinyílt az ajtó, és a szoba felé vettük az irányt. Mikor szó szerinte berontottunk, azonnal becsapta az ajtót, és ledöntött az ágyra. Azt hiszem mondanom sem kell, egy csodálatos éjszakát töltöttünk el együtt.Úgy éreztem, szerelmünk végre beteljesedett.
Reggel arra ébredtem, hogy jött egy üzenetem. Adtam egy puszit Zayn arcára, majd megnéztem az üzenetet.
' Kicsi Elena,
       Tudom, ezer éve nem beszéltünk, és a normális az lett volna, ha kapsz egy tisztességes meghívót, de így gyorsabb. És sürgős is. Szóval a lényeg az, hogy én és Andrew összeházasodunk! És az esküvő két nap múlva lesz.. Tudnál válaszolni, hogy el tudsz-e jönni? Sajnálom, hogy nem írtam hamarabb. Ja, és hozhatnád az újdonsült sztár barátod is! Ezzel kapcsolatban úgy is van mit mesélned.

                                                   Puszil keresztanyukád, Nicole '

Mi? Esküvő? A keresztanyukámnak? Habozás nélkül megírtam, hogy természetesen ott leszek. Viszont abban nem voltam biztos, hogy Zaynnek van-e ideje hirtelen mindent itt hagyni.
Zayn elkezdett ébredezni. Amint kinyitotta szemeit máris megcsókoltam.
- Ezt az ébresztést meg tudnám szokni - mondta nevetve, miközben megdörzsölte szemeit. Odabújtam hozzá, majd szorosan átöleltem.
- Zayn, a keresztanyukám írt egy üzenetet. Az állt benne, hogy meghívott az esküvőjére, ami két nap múlva lesz. És szeretné, ha te is eljönnél. De nem tudom, van-e most időd erre. Csak két napról lenne szó.
- Tényleg szeretné hogy elmenjek? De azért szólhatott volna kicsit előbb is.. - mondta, mire mindketten elkezdtünk nevetni.
- Na? Akkor eljössz? - kérdeztem, és közben reménykedtem, hogy igent mond.
- Nem is kérdés. A koncert ma lesz, ha holnap elmegyünk, az tökéletesen megfelel..
- Ez aaaz! - kiabáltam, majd felugrottam az ágyon. - Annyira örülök, hogy az otthoniak is megismernek.
- Várj! Az otthoniak? Szóval apukád is ott lesz? Azok után, amiket hallottam róla, kicsit félek tőle.. - mondta, mire elkezdtem nevetni.
- Félhetsz is! - néztem rá nevetve, majd megdobtam egy párnával.
- Ó igen? Állok elébe! - rám nézett teljesen komolyan, majd visszadobta a párnát.
Így dobáltuk egymást ideig. El sem hittem, hogy hazamehetek, és hogy a keresztanyukám összeházasodik. Már izgatottan vártam a hazautat, főleg mert tudtam, Zayn is ott lesz velem.