2012. március 22., csütörtök

16. rész: Nincs értelme maradni...





Amint odaértünk a fiúkhoz, Louis azonnal gyanakvó pillantást vetett ránk. Valószínűleg látszott rajtunk, hogy egyáltalán nincs rendben semmi. Harry le akart pacsizni Zayn-nel, de Zayn elfordult, és szó nélkül elindult másfelé. Harry értetlenül nézett rám, ahogy az összes többi fiú is. Válaszképpen oldalra húztam számat, és lehajtottam fejemet.

- Elena, mi történt? - kérdezte Louis, majd közelebb lépett hozzám és megsimogatta hátamat.
- Elég hosszú történet.. De most nem vagyok képes elmondani... - válaszoltam.
Harry kérdően rám nézett. Rájött, hogy miért vagyunk mindketten ilyen szomorúak. Louis bólintott, majd ő, Niall és Liam megkeresték Zayn-t. Csak Harry maradt ott velem.
- Ugye nem az történt amire gondolok?
- De, az történt - motyogtam.
- De mégis hogyan derült ki?
- Hmm.. Elég vicces. Ironikusan persze. Képzeld, leadta a tv. Azt állították, hogy te és én egy pár vagyunk. Persze egy képet is mutattak.
- Ó, ne már. És most te és Zayn... Akkor mi lesz veletek? - kérdezte.
- Mit gondolsz? Zayn látni sem akar. Ugyan nem mondta ki konkrétan, hogy most szakítunk, de biztos vagyok benne hogy ezt akarja. De Harry, én szeretem! És most elveszítettem. Lehet, hogy örökre! - suttogtam, miközben könnybe lábadtak szemeim. Harry óvatosan magához húzott, majd átkarolta derekamat, és szorosan átölelt.

                                               *Zayn szemszöge*

Hihetetlen. Ezek után biztos egymás nyakába borulnak, és összejönnek. Tessék már meg is történt. Épp hogy visszajövünk, Elena azonnal Harryt ölelgeti. De én szeretem őt.. Bármennyire fáj, amit tett velem, nem tudok rá haragudni. Mindennél jobban szeretem. Ő az életem. És tehet bármit, én örökké szeretni fogom. Érzem, ez most nem olyan kis fellángolás, ami hamar elmúlik. Ez egy életre szól. Ó Elena, bárcsak tudnád, mennyire kimondhatatlanul szeretlek annak ellenére is, ami történt. Most talán azt hiszed már nem szeretlek, de ez nem így van. Viszont akkor sem bírom elviselni, hogy a közelemben légy, ha nem vagy az enyém.
A töprengésből hirtelen visszazökkentem a valóságba, mikor Louis hangját hallottam meg hátam mögött.
- Haver, mégis mi a fene történt, amitől mindketten ilyen szomorúak vagytok? - kérdezte Louis.
- Nem hinném, hogy Elena olyan szomorú lenne. Nézz csak rá - mutattam feléjük.
- Mi? Jól sejtem, hogy Elena és Harry? - kérdezte Niall meglepetten.
- Jól sejted - válaszoltam, mire mindhármuknak tátva maradt a szájuk.
- Ez szívás.. Pedig ma azt terveztük, hogy elmegyünk a tópartra. Akkor most inkább ne menjünk? - kérdezték.
- De, tőlem mehetünk. Viszont azt ne várjátok, hogy mindenhez jó pofát fogok vágni - dünnyögtem.
Később megbeszéltük, hogy mégis elmegyünk.

                                               *Elena szemszöge*

A fiúk megkértek, hogy kísérjem el őket a tópartra. Igent mondtam, de úgy döntöttem felveszek egy kényelmesebb összeállítást. Végül egy fehér sortnál, zöld topnál és egy farmerdzsekinél döntöttem, mivel a szél kicsit fújdogált. Felvettem még a kedvenc kalapomat is, ami kellőképpen takarta az arcomat. Jelen pillanatban el is akartam rejteni magam.
Nagyon kínos és kellemetlen volt Zayn közelében tartózkodni, épp ezért nem is nagyon élveztem ezt a kiruccanást. Szinte végig csak ültem egy stégen, miközben a fiúk hülyéskedtek, kivéve Zaynt. Neki sem volt nagyon kedve a mókához. Csak bámultam a vizet. Olyan ürességet éreztem magamban, amelyet a vízben láttam.
Hat óra körül közösen úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a szállodába. Louis lefekvés előtt még áthívott a saját kis lakosztályukba. Ott sem voltam túl jó hangulatban. Csak ültem összekuporodva a fotelben néha-néha elmosolyodva azon, amiket a fiúk mondtak. Zayn végig a szobájában volt, de egyszer csak kijött.
- Ez meg mit keres itt? - kérdezte, majd lenéző pillantást vetett rám.
Megértettem, hogy ki volt akadva, és szégyelltem is magam, de ez a hangnem akkor is nagyon bántó volt nekem.
A fiúk csak értetlenül néztek ránk. Harry is zavarba jött, mivel tudta, hogy gyakorlatilag ő az oka az egész bonyodalomnak. És ez igaz is volt. Miért kell Harry-nek ilyen átkozottul tökéletesnek lennie? Én pedig óriási hibát követtem el, és beleszerettem. Ami közben mégsem tűnt túl őszinte érzésnek, mivel Zayn a mindenem. Elképzelhetetlen, hogy egyszerre mindkettőt szeressem. Más azt gondolná, hogy valójában egyiket sem szeretem, de ez nem így van.
- Minek vagy még itt? Csak azért, hogy még jobban megnehezítsd a dolgom? Mert akkor sikerült.. - kiabált Zayn.
- Zayn, kérlek! - suttogtam.
- A minek vagy még itt kérdést nem úgy értettem, hogy minek vagy még itt a lakosztályban, hanem hogy minek vagy még egyáltalán az életünkben? Menj inkább el, mert csak megnehezíted az életünket! Tudod, felöltözni egyedül is képesek vagyunk.. Nem olyan nagy szám amit csinálsz. Átszabod néhány ruhánkat, ránk adod és kész. Ez igazán nem nagy munka. Nélküled is jól megleszünk. Egyébként sem azért jöttél ide, hogy kavarj mindenkivel össze-vissza.
- Elég! Zayn, hagyd abba! Azt hiszed most nagyon vagány vagy, hogy így megalázol, aztán meg elküldesz a fenébe? Ezt inkább szánalmasnak nevezném. És ha ennyire szeretnéd, akkor már itt sem vagyok! - elsírtam magam. Nagyon rosszul esett, amiket Zayn a fejemhez vágott. Tényleg ennyire gyűlölne?
Kifutottam a szobából, és bezárkóztam az enyémbe. Még mindig zokogtam, de úgy döntöttem felhívom Annie-t.
- Na hali. Köszönés nélkül elhúztál. Mégis mi volt ennyire sürgős, hogy még csak el sem tudtál búcsúzni tőlem? - vont kérdőre.
- Annie.. - suttogtam zokogva.
- Úristen Elena, te sírsz? Miért?
- Zayn utál.
- De mégis miért? Áruld már el!
- Megtudta, hogy Harry és én megcsókoltuk egymást. Sok mindenről még nem is tud...
- Mi van?! -vitte hangját egy oktávval feljebb.
- Fontos elhatározásra jutottam. Haza megyek. De végleg - mondtam, mikor nagy nehezen abbahagytam a sírást.
- Ebben biztos vagy? És mi lesz Harry-vel? Megszakadna a szíve, ha elmennél.
- Harry túlélné. Hamar találna valaki mást. Én pedig úgy érzem, így lesz a legjobb..
- Ahogy gondolod. Ha úgy érzed így kell tenned, én várni foglak. Szeretlek Elena! - mondta.
- Én is téged! Nagyon.
Elköszöntünk egymástól és letettük a telefont. Felhívtam apát is, hogy holnap az első géppel hazamegyek. Megvettem a jegyet, és úgy döntöttem, csak Liam-et avatom be a döntésembe. Írtam neki egy sms-t, hogy jöjjön a szobámhoz. Meg is érkezett, beinvitáltam, majd leültünk az ágyam szélére.
- Liam, el kell mondanom valamit.. - dünnyögtem.
- Mit? - kérdezte kíváncsian.
- Csak neked mondom el. Ha elmondanám Louis-nak, Niall-nek, vagy netán Harry-nek, biztos elkezdenének balhézni, hogy maradjak.
- Hogy maradj? El akarsz menni? - pattant fel az ágyról.
Remek.. Azt hittem, ő legalább higgadtan fog reagálni.
- Nagyon kérlek, ne mondd el nekik, de igen, hazamegyek. Ezek után nem lennék képes itt maradni. Zayn pedig láthatóan utál.. Így ő csak örülne, ha felszívódnék.
- Ugyan már.. Most csak ideges, feldúlt és nagyon szomorú. Amiket mondott, azokat nem gondolta komolyan. De ha így gondolod, akkor menj haza. Ahogy neked a legjobb! - mondta, majd átölelt.
- Köszönöm, hogy megértesz Liam! - mosolyogtam rá, majd adtam egy puszit arcára.
Összepakoltam a bőröndbe, majd lefeküdtem aludni.
Ezúttal vége lett egy nagyon fontos időszaknak az életemben. Legalábbis ezt hittem.

5 megjegyzés:

  1. áá imádom :) egyedül is fel tudok öltözni xD XD ajjé legyen már Harry -vel :) és egy kis kritika: nem élné túl ha elmenne! xD <3 FOLYTATÁÁÁST :)

    VálaszTörlés
  2. óóóóóóóó.:((((((( elmegy? úgy se.:dd nagyon izgi, várom a folytatást.:))))

    VálaszTörlés
  3. Etuss!!!<3<3 imàdlak , annyiraa jóóóó:$$:DDD

    VálaszTörlés
  4. nagyon jóóó, de mikor lesz már új rész?:O :DD <3

    VálaszTörlés
  5. most úgy döntöttem nem írok megjegyzést._. de nem írsz új részt, úgyhogy muszáj :@@ írjál újat, mert iszonyatosan jó!!

    VálaszTörlés