2. évad; 7. rész: Félreértés...

Na sziasztok!♥

Lenne egy kérésem. 

Ha írtok kommentet, akkor legyetek szívesek azt is beleírni, hogy mit szóltok a Faith-Niall pároshoz. 

Szerintetek aranyosak együtt?:)

 Ajkai gyöngéden enyémekre tapadtak, majd karjait derekam köré fonta. Olyan rég éreztem ajkait enyémeken... Olyan mesés csók volt, melyet szavakkal nem lehet kifejezni. Szívem annyira hevesen vert, hogy majdnem kiugrott mellkasomból, gyomromban pedig pillangók repkedtek. Tudtam hogy ennek így kellett történnie.

Szenvedélyes csókunk után kissé távolabb húzódtam tőle, majd elpirultam.
- Nekem most mennem kell - suttogtam, majd ajkamba haraptam.
- Oké - mosolygott rám zavartan.
- Oké - bólintottam még mindig mosolyogva.
- Jó.
- Jó.
- Rendben - nevetett fel.
- Rendben - mosolyogtam rá. - Hát akkor...
- Akkor... - túrt bele hajába.
- Szia - köszöntem el még mindig fülig érő mosollyal, majd épp beléptem volna házunk kapuján, mikor hirtelen megragadta derekam, szorosan magához vont, és lehelt még egy utolsó rövid, de szenvedélyes csókot ajkaimra.
- Szia - köszönt el, majd beült kocsijába és elhajtott.

Amint beléptem házunk előszobájába, ugrálni és sikítozni kezdtem. Gyorsan felrohantam az emeletre, majd a szobám felé vettem az irányt. Azonnal levetettem magam az ágyra, és mosolyogva elkezdtem a plafont kémlelni.
Reméltem hogy mostantól minden összejön majd. És én boldog leszek Harryvel. Harryvel, akit mindennél jobban szeretek.
Időközben eszembe jutott, hogy a többiek még a kis "buliban" vannak. Nem akartam őket megzavarni, ezért megvártam amíg maguktól döntenek úgy, hogy hazajönnek.

Amint hazaértek, azonnal szembetűnt nekik, hogy milyen vidám vagyok.
- Mi történt Elena? - vonogatta szemöldökét Nick.
Erre a mondatra csak egy pirulással válaszoltam, Faithnek pedig azonnal világossá vált, hogy mi történt.
- Neee! Ugye... Ugye az történt amire gondolok? Megcsókoltad Harryt? - kérdezte sikítozva.
- Hát... Igen - meredtem magam elé mosolyogva.
- Igen igen igen! - ölelt át Lauren.
- És ezután mi lesz? - Annie láthatóan nem örült ennek. Én tudtam miért. Félt hogy megint csak egy csalódás lesz ebből az egészből.
- Mégis mi lenne? Összejönnek. Aztán összeházasodnak, lesz három gyerekük és boldogan élnek amíg meg nem halnak! - mondta Lauren.
- Oké... Ez mind szép és jó. De egy csók még nem biztos hogy jelent bármit is. Lehet hogy Harry ezt csak egy kis kalandnak tekintette, nem többnek. Aztán az lesz az egészből, hogy Elenának megint összetörik a szíve.
Bizonyos értelemben igaza volt. Egy csók még tényleg nem biztos, hogy jelent bármit is.
- Tévedsz Annie. Ha Haroldnak van egy kis esze, akkor összejön Elenával. És tudom hogy így lesz - reagált Annie előző mondatára Faith.
- Oké... De ez nem változtat azon a tényen, hogy nem kedvelem Harryt.
- De miért nem, Annie? - kérdezte értetlenül Lauren.
- Ha ti is Elena barátai lennétek, megértenétek miért mondtam amit mondtam! - mondta Annie, majd kiviharzott a szobából.
Vettem egy mély levegőt, majd utánamentem.
A lépcső alján ült összekuporodva.
- Annie, én tudom mit miért mondtál - ültem le mellé.
- Én csak félek hogy nem akar tőled semmi komolyat. Te pedig halálosan szerelmes vagy belé. De mi van ha ő nem?
- Igazad van. Ettől én is félek... Félek, hogy túl erősek az érzéseim iránta. Olyannyira, hogy a végén összetörök. Teljesen...
- Bárhogy is legyen, én melletted leszek - mondta, majd magához ölelt.

Annie és Nick a hétvégét nálam töltötték, de azalatt Harry egyszer sem keresett. Úgy döntöttem várok egy kicsit. Hátha csak idő kell neki...

~Öt nappal később~

Egy fárasztó csütörtöki nap után Faith úgy döntött, nálunk alszik. 

- Nehéz nap volt a mai. Miss Wintour ma még a szokásosnál is idegesebb volt - mondta Faith, miközben egy Cosmopolitant olvasgatott. 

- Igen - nevettem fel. - És... Azóta beszéltél Niall-lel? - kérdeztem huncut mosollyal arcomon.

- Hát megadta a számát. És én is neki. Azóta egyszer beszéltünk és azt mondta szeretne jobban megismerni. Ez jót jelent, ugye? 

- Ez azt jelenti hogy nagyon tetszel neki - mosolyogtam rá biztatóan. - És neked is tetszik ő?

- Az nem kifejezés... - meredt maga elé mosolyogva. - És mi újság Harryvel? Keresett azóta?

- Nem... Tudhattam volna hogy semmi komolyat nem akar tőlem. Talán igaza volt Annienek. Ő nem úgy szeret engem, mint ahogy én Őt - hajtottam le fejem, hogy Faith ne láthassa egyre előtörő könnyeimet. 

- Én azért bízom benne hogy észhez tér és kidobja azt a libát. És akkor még finoman fogalmaztam. Legszívesebben megtéptem volna Lizt, amikor ott produkálta magát - idézte fel az öt nappal ezelőtt történteket. 

- Igen, láttam hogy ideges voltál - nevettem fel halkan.

Faith éppen szólásra nyitotta száját, mikor telefonom megcsörrent. 

Izgatottan nyújtotta kezembe a készüléket, mikor meglátta Zayn nevét a kijelzőn. 

- Szia Zayn - szóltam bele vidáman.

- Szia Elena - hallottam hangján hogy mosolyog. - Figyelj, lenne egy kérdésem.

- Na halljuk - mondtam mosolyogva, persze ő ezt nem láthatta.

- A srácokkal és Eleanorékkal kicsit kiruccanunk a hétvégén Franciaországba. Tudod, ilyen utolsó nyaralás gyanánt, amíg még jó idő van.

- Aha... És azért hívtál hogy addig etessem meg Harry macskáit, vagy mi? - kérdeztem értetlenül.

- Nem, nem kell megetetni Harry macskáit - nevetett fel. - Arra gondoltam hogy te és Faith eljöhetnétek.

- Ó... Hát rendben. Szívesen elmennék. És szerintem Faith is - mosolyodtam el, mire Faith felkapta fejét. Hevesen tátogott, hogy hangosítsam ki. Kuncogva megforgattam szemeimet, majd kihangosítottam. - És pontosan hol leszünk? 

- Marseilleben. Holnap indul a gép, délelőtt tízkor. 

- Ott leszünk - szólt bele a telefonba Faith.

- Ó, szia Faith - köszönt Zayn zavartan. - Örülök hogy eljöttök. Sziasztok - mondta, majd bontotta a vonalat. 

- Ez az! Végre megint találkozhatok Niall-lel! - kezdett el ugrálni az ágyon, mire elmosolyodtam. 

Itt volt a lehetőség hogy tisztázzuk a dolgokat Harryvel.
Faith azonnal felhívta apukáját, és elkezdett könyörögni neki hogy engedje el. Megígérte neki, hogy a világ összes házimunkáját elvégzi, csak hadd mehessen el, így nagy nehezen beadta a derekát.
Miután Faith mindezt elintézte, lementem a nagyihoz, leültem mellé a kanapéra, és bociszemekkel ránéztem.
- Mit akarsz kérni? - nevetett fel.
- Hát... Mondtam már hogy imádlak?
- Igen mondtad. De halljuk miről lenne szó!
- Oké... Szóval a srácok elutaznak Franciaországba a hétvégén, és elhívtak magukkal. Ugye elengedsz édes drága, mesés és csodálatos mamikám? - meredtem rá csillogó szemekkel.
- Ilyenkor jól értesz a bókoláshoz - mondta nevetve. - Hát persze hogy elmehetsz.
- Imádlak nagyi! - mondtam, majd szorosan átöleltem.


Másnap reggel már hat órakor fent voltam, mikor a gép csak tízkor indult. Addig bekapcsoltam a tévét, és valami unalmas főzős műsort kezdtem el nézni.
Egy órával később csörgött az ébresztőóra, Faith pedig nagy nehezen felkelt.
- Jó reggelt! - nyújtózkodott ki, majd felállt és elment a fürdőbe.
- Neked is álomszuszék - kiabáltam utána nevetve.

- Szerinted mit vegyek fel? - szólt ki hangosan a fürdőből. - Én arra gondoltam hogy egy fekete magasított derekú sortot, egy bakancsot és egy rózsaszín Wild feliratú topot veszek fel. Mit szólsz hozzá?
- Tökéletes - mondtam, majd belekortyoltam kávémba, melyet időközben Alfred hozott be szobámba. - Csak most még vegyél fel egy dzsekit, mert hát tudod... Londonban nem mindig fényes az időjárás. Ahogy most sem - néztem ki az ablakon, melyen apró esőcseppek cikáztak.
Miután kilépett a fürdőszobából, azonnal szemügyre vettem. Hajába laza hullámokat sütött, melyek lágyan omlottak vállára.
- Remekül nézel ki Faith! - kacsintottam rá, majd bevonultam a fürdőbe.
Hosszasan gondolkodtam mit kellene felvennem. Végül egy ujjatlan farmeringnél, egy sortnál és egy bakancsnál döntöttem. A londoni időjárásra való tekintettel magamra kaptam egy barna kötött kardigánt is, hajamat pedig gyorsan átfésültem.

Egy kiadós reggeli után azon kaptuk magunkat, hogy indulnunk kell a repülőtérre.
Esteban, a személyes sofőrünk felajánlotta hogy elvisz minket, mi pedig ezt természetesen nem utasítottuk vissza.
- Mit gondolsz, mi lesz most Harryvel? - bámultam ki az elegáns kocsi ablakán. - Gondolod hogy nem is szakított Lizzel?
- Őszinte leszek Elena. Nem tudom... Más ésszerű magyarázatot nem tudnék kitalálni. De ha netalántán így lenne, és akkor csak halkan megjegyzem hogy Harrynek ellátnám a baját, akkor próbálj meg túllépni. Minden úgy fog történni, ahogy történnie kell - fogta meg kezeimet, én pedig csak egy bólintással válaszoltam.
De valójában nem tudnék beletörődni, ha Harry nem engem választana. Mindig ezt mondod, de aztán sosem tudsz túllendülni. És én érzem hogy Harryt örökké tudnám szeretni, ha adna még egy esélyt, hogy ezt bebizonyíthassam.

A repülőtérre érve már azon izgultam, hogy Liz ott van-e. Mert ha igen, akkor nagyon kevés az esély rá, hogy én és Harry valaha még együtt leszünk.

A félelmem pedig beigazolódott. Harry mellett ott állt Liz. Azt hittem szétrobbanok az idegességtől és megtépem Lizt, de próbáltam uralkodni magamon, ahogy Faith is. Ő rögtön odarohant Niallhez és azonnal beszélgetni kezdtek.
Odasétáltam Zaynhez, majd észrevettem hogy Perrie nincs jelen.
- Szia. Perrie? - kérdeztem halkan.
- Inkább ne is kérdezd... Majd később elmondok mindent - válaszolta. - A Lizes dolog pedig...
- Ne beszéljünk róla. Inkább ne, mert ha nagyon belelovalom magam, akkor Liznek egy szál haja sem marad - mondtam ökölbe szorított kezekkel.
Harry kerülte pillantásom, amit nem tudtam mire vélni. Mindig ezt csinálja... Az egyik pillanatban még szenvedélyesen csókolózunk, a másikban meg már átnéz rajtam. Semmibe vesz. Mintha ott sem lennék...

A repülőúton Zayn mellett ültem, mivel rajtunk kívül mindenki más a párjával utazott, így hagytuk őket turbékolni. És igen, ha úgy vesszük, lassan már Faith és Niall is egy pár lesz, ha így mennek tovább a dolgok.
Liz néha-néha szegezett rám egy amolyan "ezt megszívtad" pillantást, miután Harry megcsókolta.
Mégis mi ez? Megcsókol, aztán úgy tesz mintha semmi sem történt volna?
Liz századik lesújtó pillantása után megelégeltem a dolgot, és bemutattam neki. Velem senki ne szórakozzon. Főleg ne egy olyan ember mint ő.

Franciaország mesés. Párizs is fantasztikus, de a tengerpart még inkább magával ragadott. Amint odaértünk, azonnal ámuldozni kezdtem a csodás tengerparttól. Faith még sosem járt Anglián kívül sehol, ezért számára még lenyűgözőbb látványt nyújtott a francia tengerpart.

A srácok találtak egy gyönyörű apartmanházat a parton, amely tökéletes helyszín volt egy kis romantikázáshoz. Bár ez nekem nem jött kapóra... 

A ház előtt pálmafák sorakoztak, a tenger pedig csak ötszáz méterre volt tőlünk.

Belülről is kifogástalanul nézett ki.

Már csak a szobákat kellett kiosztanunk. Liam Daniellelel, Louis Eleanorral, Harry pedig Lizzel aludt egy szobában. Így a szinglik maradtak együtt. Niall Zaynnel, én pedig Faithtel kerültem egy szobába, de ezt nem is bántam. Bár az álmaimban nem így történtek a dolgok. Mivel ott nyoma sem volt egy bizonyos Liz nevű hiénának. És az álmaimban Harry nem egy seggfej...

Levetettem magam az ágyra, majd gondolkodni kezdtem. Eszembe jutott, hogy Zayn szeretne beszélni velem.

- Faith, én most lemegyek sétálni a partra.
- Persze, rendben. Szerintem hamarosan mi is csatlakozunk - mosolygott rám.
Elindultam a folyosón, mikor hirtelen Harrybe botlottam. Mellkasunk egy pillanatra összesimult, de én rögtön távolabb léptem tőle.
- Elena, beszélnünk kell - sóhajtott fel, majd kezem után nyúlt, de én elrántottam őket.
- Miről? Arról hogy "bocsi, de én Lizt szeretem"? Meg nem történtnek akarod tekinteni azt, ami történt? Mert akkor nincs miről beszélnünk. Értem én. Nem jelentek neked semmit. Ezen nincs mit ragozni - válaszra sem várva leviharzottam a hosszú, márványból készült lépcsőn, majd kiléptem a friss levegőre.
Zayn zsebre tett kezekkel várt a ház előtt. Odasétáltam hozzá, majd intettem neki, jelezve hogy menjünk le a partra.

- Ez egy csendes környék. Azért is szeretünk itt lenni, mert többnyire sikerül egy kicsit elzárkóznunk a nyilvánosság elől - bámulta a hevesen hullámzó tenger vízét.
- Nagyon szép hely - mosolyogtam rá. - De térjünk rá a lényegre: Miért nincs itt Perrie? - néztem fel szemeibe.
- Eléggé összevesztünk. Azt mondta nagyon távolságtartó vagyok. De mást is mondott...
- Mit? - vontam fel szemöldököm.
- Azt mondta néha olyan érzése támad, mintha nem őt szeretném.
- Mert mégis kit szeretnél, ha nem őt? - kérdeztem értetlenül.
- Hát ez az... De pontosan arra célzott, hogy téged szeretlek - túrt bele hajába.
- Figyelj, szerintem néha tényleg nem viselkedünk úgy, ahogy a barátok szoktak. De ez nem szerelem. Te szerelmes vagy Perriebe, én szerelmes vagyok Harrybe. Azt akarom hogy minden rendben legyen. Beszéljek én Perrievel? - kérdeztem, majd ajkamba haraptam.
- Azt megköszönném. Ha a te szádból hallja, el is hiszi.
- Rendben - bólintottam, majd átöleltem.

* Harry szemszöge*

Nem tudom miért nem szakítottam eddig Lizzel. Féltem ettől az egész Elena-dologtól. Néha olyan érzésem volt, hogy Zaynnel még mindig éreznek egymás iránt valamit. De nem tagadom, egy balfék vagyok. Megcsókolom, aztán nem is teszek semmilyen lépést felé. Ezt nem érdemli meg. 
Ezen a héten már számtalanszor elhatároztam, hogy szakítok Lizzel. De sosem jött el a megfelelő alkalom.

Úgy döntöttem, most jött el az idő. Az idő, hogy meghozzam életem legjobb döntését és cselekedjek.
Erőt vettem magamon. Magamban már kitaláltam, hogy mit fogok mondani Liznek. Meg kell értenie, hogy Elenát szeretem.
- Liz, idebent vagy? - kopogtam be szobánkba.
- Igen, gyere be - hallottam hangján hogy mosolyog.
Benyitottam egy hangos sóhaj kíséretében.
- Figyelj... Beszélnünk kell - vakartam meg tarkómat, majd kihúztam magam.
- Ne! Ne is mondj semmit. Előbb én. Viszont ahhoz le kell mennünk a partra - meg sem várta hogy válaszoljak, megfogta kezem, majd magával húzott.

- Miért jöttünk le? Mit akarsz itt mondani? - kérdeztem értetlenül, majd körbenéztem.
- Figyelj... Ó nézd, ott van Elena és Zayn - mutatott hátam mögé, majd mikor hátrapillantottam, úgy éreztem szívem két darabra tört. Ott álltak egymás előtt, kezeiket összekulcsolták, és mélyen egymás szemébe néztek. Nem vártam meg, amíg más is történik, sietős léptekkel visszasétáltam az apartmanba. Ennyit arról, hogy Elena szeret engem. Még jó, hogy nem csináltam totál hülyét magamból előttük. Újabb szívfájdalom? Köszönöm, nem kérek belőle!

* Elena szemszöge *

Zayn megfogta kezeimet, majd mélyen szemembe nézett. 

- Na most menj, és hozd rendbe a dolgot Harryvel - adott egy puszit arcomra. 

- Köszönöm Zayn - mosolyogtam rá, majd elengedtem kezeit. 

Tévedett, aki azt mondta szerelemből nem lehet barátság. Én és Zayn tökéletes példa vagyunk arra, hogy ez igenis megtörténhet. Ha ő nem lett volna, talán sosem szánom rá magam hogy tényleg komolyan elbeszélgessek Harryvel. És ezúttal nem egy dedós vita kíséretében, hanem felnőttekhez méltóan. 

Felmentem az emeletre, majd bekopogtam Harryék szobájába. 

Mikor benyitottam, Harry egyedül gubbasztott ágyán. 

- Szia - léptem be félve a helyiségbe. 

- Mit akarsz? - kérdezte flegmán.

Nem értettem mi baja. Mi rosszat tettem?
- Valami baj van? - vontam fel szemöldököm.
- Mintha nem tudnád... - nézett rám szemrehányóan.
- Hát, ami azt illeti tényleg nem tudom mi adott okot arra, hogy ilyen bunkó legyél...
- Ne játszd az ártatlant! Azt hittem rendbe hozhatjuk a dolgokat, de látom neked ez már nem aktuális - vetette oda közömbösen.
- Harry, ha harapófogóval sem lehet kiszedni belőled amit mondani akarsz, akkor hogy várod hogy megértsem miről beszélsz? - emeltem fel kissé hangomat.
- Na jó elég. Inkább kerüljük el egymást jó messziről.
Épp amikor rászánom magam hogy tényleg, őszintén beszéljek vele, neki hirtelen teljesen megváltoznak az érzései. Ilyen is csak a mesékben van...
- Nem tudom mi a franc bajod van! De ha nem nyögöd ki, akkor tényleg igazad van. Hagyjuk egymást békén, ha te ettől jobban érzed magad! - mondtam szinte kiabálva.
- Oké!
- Oké!
- Klassz! - mondta ezúttal már Ő is kiabálva.
- Klassz!
- Rendben!
- Rendben! - s ezzel kivágtam magam előtt az ajtót, majd átrohantam Faithtel közös szobámba.
Idegesen leültem az ágyra, majd kicsordult egy könnycsepp szememből.
- Hé! Te sírsz? - kérdezte aggódva Faith, majd leült mellém és szorosan magához ölelt.
- Nem... - emeltem fel fejem, majd megpróbáltam visszafojtani a sírást.
Faith vetett felém egy amolyan "engem nem tudsz átverni" pillantást.
- De... - s ezzel könnyeim záporként kezdtek hullani. - Rendbe akartam hozni a dolgokat Harryvel. Erre Ő meg teljesen érthetetlen módon totálisan bunkó volt velem. Aztán leordítottuk egymás fejét. Mindig ez van, ha komolyan elkezdenék beszélni vele. Senki nem akarja, hogy mi együtt legyünk...
- Dehogynem! Ezt nem fogom annyiban hagyni. Harry egy bunkó paraszt. Legalábbis most az. De ő a te bunkó parasztod. És ti tökéletesen összeilletek. Szóval beszélni fogok vele, persze ha te is beleegyezel.
- Nem kell Faith. Hagyjuk. Inkább hagyjuk... Én megpróbáltam, de úgy látszik ez már reménytelen - meredtem magam elé üres tekintettel, majd felsóhajtottam.
- Hát te tudod... - simogatta meg vállam. - Niall azt mondta, hogy este elmegyünk egy hangulatos kis étterembe a tengerparton. Ugye oda azért eljössz? - kérdezte lefelé biggyesztett ajkakkal.
- Hát nem sok kedvem van hozzá, de azért elmegyek, ha nagyon szeretnéd.
- Nagyon szeretném! - mondta, majd felpattant az ágyról, bőröndjét kihúzta az ágy alól, és kutakodni kezdett valami viselhető ruha után.
Végül sikerült is megtalálnia a tökéletes darabot. Kikapott a bőröndből egy fekete pánt nélküli koktélruhát és egy pink magassarkút. Mivel a szél kicsit fújdogált, ezért felvett egy fekete kötött kardigánt is.
- Na milyen vagyok? - pördült meg előttem.
- Gyönyörű. Niall odáig lesz érted! - kacsintottam rá, mire ő elpirult.
Én nem éreztem úgy hogy bárkinek és tetszenem kellene, ezért felvettem egy fehér bő fazonú pólót, melyen egy Chanel jel és egy felirat volt, egy fekete szűk farmert és egy fekete szandált.
- Nem akarsz valami hogy is mondjam... Elegánsabbat felvenni? - kérdezte, miután meglátta mit kaptam magamra.
- Minek kellene kiöltöznöm? Nincs senki akiért ezt meg kellene tennem - válaszoltam kissé ingerülten, mire ő védekezésképpen csak maga elé tette kezeit.
- Csak egy kérdés volt. Nem kell így felkapni a vizet - válaszolta halkan, majd kisétált a szobából.


A vacsora egy hangulatos étteremben került megrendezésre. Danielle és Liam végig egymást falták. Kézen fogva beszélgettek, s közben sokszor felnevettek. Nagyon örültem a boldogságuknak, de közben kicsit féltékeny is voltam rájuk. Lou és El ugyanígy tettek. Ahogy egymás szemébe néztek, látszódott hogy mennyire szeretik egymást.
Louis... Vele mostanában nem igen beszélek. Nem teszünk egymás felé semmilyen lépést. Még mindig nem fér a fejembe, hogy kerülhettünk ilyen messzire egymástól, mikor fél évvel ezelőtt még a legjobb barátok voltunk. Bár volt néhány dolog, melyek nagyon tönkretették a kapcsolatunkat.
Faith és Niall között érezni lehetett a vonzalmat, amely betöltötte a köztük lévő teret. Éreztem hogy ebből lesz valami komolyabb dolog. Már ha Faithnek lesz bátorsága egy komoly kapcsolathoz. Egy sztárral mindig nehezebb együtt lenni. Én már csak tudom, mivel van tapasztalatom. 
Harry és Liz szokásosan nyálasan produkálták magukat. Nagyon rájátszottak erre az egészre. Részben azt éreztem hogy mindjárt felfordul a gyomrom. Másrészt viszont megölt a tudat, hogy nem én tehetem meg azt, amit Liz. Zayn csak némán meredt maga elé. Tudtam hogy hiányzik neki Perrie. Próbáltam beszélgetni vele, de láthatóan nem nagyon volt kedve társalogni velem. Ezt természetesen tiszteletben tartottam. 

A vacsora végén mindenki kissé becsiccsentett, kivéve engem és Zaynt. Faith és Niall aranyosan kacérkodtak egymással, amit öröm volt nézni is. 
- Mi most elmegyünk sétálni Niall-lel, oké? - állt fel az asztaltól nevetve Faith, majd megragadta Niall kezét.
- Persze, menjetek - mondtuk kórusban. Több sem kellett nekik, azonnal elhagyták az éttermet. 

* Faith szemszöge * 

Niall és én a holdfényben sétálgattunk. A tenger erőteljesen hullámzott, az égen fátyolfelhők sorakoztak.

Hirtelen lekaptam magamról cipőmet, majd odarohantam a vízhez. 

Lábamat hirtelen megérintette a hideg víz, én pedig felsikítottam.

- Basszus, ez hideg! - kiabáltam, mire Niall elnevette magát. - Te nem nézed meg milyen? - kérdeztem. Egy bólintással válaszolt, majd lekapta lábáról Vans cipőjét, és odafutott hozzám. 

Amíg a távolban felvillanó fényeket kémlelte, megragadtam az alkalmat hogy poénkodjak egy kicsit. 

A víz kisodort valami undorító, nyálas hínárt. Úgy döntöttem, hogy hozzávágom, hadd ijedjen meg egy kicsit. 

Rádobtam a pólójára, mire rám nézett. Először azt hitte hogy valami követ hajítottam neki, de mikor meglátta hogy mi az, elkezdett sikítozni, majd ledobta magáról a hínárt. Olyan volt mint egy lány.
Hangos nevetésben törtem ki. A végén már annyira röhögtem, hogy hang sem jött ki a torkomon. 
- Na ezért meglakolsz! - nézett rám dühösséget színlelve, majd hátára kapott és befutott a vízbe.
- Ne! Niall, ez hideg! - mondtam nevetve. Tudtam mi lesz a sorsom. 
Úgy lett ahogy megjósoltam. Néhány másodperc múlva már csuromvizesen álltam a derékig érő vízben. Ő is vizes lett, de nem annyira mint én. 
- De gonosz vagy - néztem rá szomorúan, majd néhány másodperc múlva nevetni kezdtem.
Ő csak némán meredt rám tengerkék szemeivel, melyet még a holdfényben is jól ki lehetett venni.
Hirtelen megragadta derekam, majd szorosan magához vont. 
- Faith, én... - mondta elcsukló hangon, mire én mutatóujjam gyengéden ajkaira helyeztem. 
- Shh - suttogtam. - Ne mondj semmit Niall - hajoltam közelebb hozzá. 
Leheletét már arcomon éreztem. Lassan lehunytam szemeimet, majd éreztem hogy ajkai enyémekre tapadnak. 
Csókunk körülbelül egy percig tarthatott. Azt hiszem életem legcsodálatosabb egy perce volt...
Közben előtört bennem egy olyan érzés, hogy mi van ha ez mégsem jó ötlet? Hiszen mi annyira más világ vagyunk. Ő egy sztár, én pedig csak egy átlagos lány. Ez a két világ nehezen fér meg egymás mellett.
Hirtelen távolabb húzódtam tőle. 
- Niall... Én, én nem vagyok ebben biztos... Most inkább elmegyek... - csak hebegtem-habogtam. 
Elkezdtem a part felé futni. 
- Faith várj! - kiabált utánam. Én csak egy bizonytalan pillantást vetettem rá, majd elrohantam. 


Berohantam a szobánkba, ahol Elena éppen valami brazil szappanoperát nézett...

* Elena szemszöge *

- Hol jártatok Niall Casanova Horannel? - mondtam nevetve. 

Ő korántsem volt ilyen jókedvű. Csak kedvetlenül levetette magát az ágyra, majd fejére húzta a takarót. 

Csak egy hangos sikítás hagyta el száját, melynek erősségét a fejére húzott takaró némiképp tompította. 

- Mi történt? - kérdeztem aggódva.

- Körülbelül tíz perce megcsókoltam Niallt...

- És ebben mi rossz van? - vontam fel szemöldököm.

- Az hogy otthagytam. Elrohantam - húzta le fejéről a lepedőt. - Ó persze, csak Faith Holloway lehet ekkora szerencsétlen! Nem hiszem el hogy elrohantam! De nem vagyok biztos a dolgomban. Niall a lányok kedvence, egy álomfiú. Én meg egy hétköznapi lány, aki egy észak-angliai kisvárosban nőtt fel, és még egy normális barátja sem volt. Ez a két világ nem egyezik. 

- Faith, ha ennyire vonzódtok egymáshoz, akkor ne gátoljanak meg ilyen dolgok! Adj egy esélyt ennek a kibontakozó kapcsolatnak. Hiszen ki tudja, talán valami komolyabb is lehet belőle - érveltem. 

- Akkor holnap tisztázom a dolgokat. Most viszont veszek egy forró fürdőt - indult el a fürdőszoba felé. 

- Akartam is kérdezni hogy miért vagy vizes - nevettem fel. 

- Ne kérdezd. Ez maradjon az én titkom - kacsintott rám, majd becsukta maga mögött az ajtót. 

Remek... Mindenkinek összejön a szerelmi élete, csak nekem nem. Nem értettem ezt az egész Harry-ügyet. Amikor rendbe akarom hozni, valami mindig betesz.

Álmosan lekullogtam a tágas konyhába, majd ledobtam magam egy székre. 

Néhány másodperc múlva ráeszméltem, hogy nem vagyok egyedül a helyiségben. Felnéztem, majd Liz önelégült vigyorával találtam szemben magam. 

- Jó reggelt - mormoltam orrom alatt, majd odasétáltam a pulthoz, hogy csináljak magamnak egy kávét. 

- Olyan szomorú hogy Harry nem szeret - mondta a pultnak támaszkodva. 

- Képzelem mennyire sajnálhatod - forgattam meg szemeimet, majd beleszórtam a kávéport bögrémbe. 

- Nem tudod elfogadni hogy engem szeret ugye? - ingatta fejét. 

- Liz, kérlek tégy meg egy szívességet. Mentsd meg a földet és nyírd ki magad! - eresztettem meg egy tettetett mosolyt. 

- Ha-ha. Csak úgy szólok, hogy mindent el fogok követni annak érdekében, hogy Harry és te soha többé ne gyertek össze. Ő az enyém, és ha megpróbálod elvenni, azért csúnyán megfizetsz - vonta fel kihívóan szemöldökét. 

Ezen mondatok hallatán lecsaptam a kezemben szorongatott bögrét, majd viszonoztam kihívó pillantását. 

- Szóval háborúzni akarsz? - léptem kicsit közelebb hozzá, majd farkasszemet néztünk egymással. 

- Abszolút - állta még mindig pillantásom. 

- Hát jó. Ha harc hát legyen harc! - mondtam, s ezzel kiviharzottam a konyhából. 

Szórakozol velem Liz? Nos, ez esetben pedig én fogok veled szórakozni.